[:hu]
A székesegyház altemplomában a vendéglátó egri érsekkel, Ternyák Csabával szentmisén vettek részt és koszorút helyeztek el a sírnál. A főcelebráns Ternyák Csaba érsek beszédében kiemelte Mester István fáradozását, mellyel az üldözött magyar egyházat és annak tagjait segítette.
Szólt arról, hogy miután elöljárói Mester Istvánt tanulmányai folytatására 1947-ben Rómába küldték, ő Mindszenty József hercegprímás letartóztatása és a hazai egyház üldözését látva nem tért vissza Magyarországra, ám 1984-ben bekövetkezett haláláig folyamatosan lelkipásztori és karitatív segítséget nyújtott az arra rászorulóknak. 1952-ben a Papi Kongregációban a Szentszék szolgálatába lépett, ahol munkája elismeréseként 1973-ban osztályvezetői rangra emelkedett. Mester István prelátus emellett Zágon József rektor helyettese lett a Pápai Magyar Intézetben, így az állam és a Szentszék részleges megegyezése után – emigráns papokként – együtt voltak kénytelenek az intézetből kiköltözni, ahova a megállapodás értelmében a magyar egyház ismét küldhetett papokat továbbtanulás céljából.
Ekkor hozták létre a Szent István Alapítványt, hogy a gazdag örökséggel bíró, ugyancsak külföldön élő Fáy Erzsébet segítségével felépítsék a római Szent István Házat, mely az emigráns papok lakhelye, a magyar zarándokok szálláshelye lett. Az Alapítványnak mindig hét tagja van, egy Rómában élő pap az elnöke, s római magyarok – papok és világiak – a tagjai.
Bókay László/Magyar Kurír
[:]