Dr. Törő András 2024 augusztusa óta vezeti a Pápai Magyar Egyházi Intézetet. Köszöntő sorait, melyet az alábbiakban adunk közre, ahogy fogalmazott, emberként, lelkipásztorként és az intézet vezetőjeként a tanítványság útján, a Gondviselő jelenlétére mutatva segít abban, hogy mindnyájan megérkezzünk a jelen valóságába.
A tanítványság minden ember útja
Életünk egyik legfontosabb mozzanata, amikor rádöbbenünk a „tanítványság-tudat” csodájára. Arra, hogy mindnyájan Krisztus tanítványaivá válhatunk. Hiszem, hogy ez minden ember útja, és kísérnünk kell egymást a rátalálás folyamatában. Erre hív meg bennünket Krisztus és az egyház közössége. Tanítványként megélni a mindennapjainkat egyszerre ajándék és feladat, egyszerre könnyed és felelősségteljes valóság. A tanítványság kijelöli az életünk dinamikáját, az önmagunkkal, embertársainkkal és Istennel való kapcsolatunkat, elhelyez bennünket a világban és rámutat a személyes szerepünkre Isten országának építésében. Fontosnak tartom, hogy emberként mindig ebből a tanítványság-tudatból forrásozzunk, mert a személyes életében mindenki akkor tudja kimondani őszintén: “Rendben vagyok, a helyemen vagyok.” Ez a forrás ad meg számunkra minden eszközt ahhoz, hogy az életünk beteljesedjen abban a titokban, amelyben egész létünk és önnön valóságunk tanúságtétellé válik.
Rámutatni a Gondviselő jelenlétére
A lelkipásztori szolgálat számomra olyan meghívás, amelyben embertársaimat segíthetem abban, hogy megtalálják, illetve megtapasztalják Isten jelenlétét, majd ebből erőt merítve haladhassanak tovább a hétköznapok kihívásainak útján. Számos feladatkörben tevékenykedtem a papi szolgálatom során, de a sokrétűségben mégis rátaláltam egy szilárd közös nevezőre. Ez a közös nevező a szüntelen törekvés arra, hogy másokban formáljam a felismerést a rejtőzködő Isten gondviselő jelenlétére. Időtől és tértől, szerepektől és körülményektől függetlenül, lelkipásztorként igyekszem Isten ügyét azzal szolgálni, hogy másokat odavezessek Krisztushoz. „Megtaláltuk a Messiást!” (Jn 1,41) – olvassuk a Szentírásban András apostol üzenetét, amelyet testvéréhez, Péterhez intézett. András apostol egy különleges szereplője az üdvösségtörténetnek, aki küldetését feltűnés nélkül végezte, a szerepe mégis nagyon lényeges, hiszen számos embert vezetett oda Jézushoz. Igen fontos számomra az ő apostoli szerepe, amely arra bátorít a papi hivatásom mindennapjaiban, hogy hozzá hasonló küldötté váljak.
Megérkezni a jelen valóságába
Minden feladat, ahogyan a jelenlegi szolgálatom is, egyfajta lehetőség arra, hogy Isten ügyét szolgáljuk. A Teremtő ügyét mindig teljes odaadással kell végeznünk, amelyben a ránk bízottakról nem lehet csupán “fél szívvel” gondoskodni. Az odaadásnak a feltétele, hogy mindig tudnunk kell jelen lenni az adott pillanatban. Amikor világosan látjuk azt, hogy melyek az életállapotbeli kötelességeink, valamint meg tudunk érkezni ennek a jelen valóságába, akkor egy gyümölcsöző szolgálat indulhat el. Az intézet vezetőjeként ebben a tartalmas jelenlétben látom az alapot, amelyre tovább tudunk építeni. Hiszem, hogy a szolgáló lelkülettel végzett munka nem csupán méltóságot ad az embernek, hanem segít kibontakoztatni azt a felismerést, hogy a hétköznapi tevékenységeink eszközök arra, hogy az életszentséget, mint hivatást helyezzük magunk elé. Ezt szeretném továbbadni az intézet növendékeinek is, hogy tanulmányaikat, feladataikat ezzel az irányultsággal végezzék.Különösen fontos számomra, hogy a Rómában végzett szolgálatom nem egy egyszemélyes kihívás, hanem csapatban dolgozunk. Látnunk kell azt, hogy amikor egy intézmény működik, amögött komoly közösségi munka áll. Ez azért lényeges, mert a közösségben megélt találkozások által egymást formáljuk. Én is ennek a formálódásnak a gyümölcsét tudom továbbadni a rám bízottaknak, ezt tudom beleoltani a jelen feladataiba, szem előtt tartva azt a célt, hogy a munkánk napról napra az evangélium hirdetésének színterévé váljon.
Dr. Törő András