[:hu] A kápolna
A papi élet liturgikus központja a kápolna, amely az Intézet harmincéves fennállásának emlékére, 1958-ban újult meg. Ekkor díszítette freskóival Prokop Péter.Az ünnepélyes megnyitása – a ma már nem meglévő – márvány oltár konszekrációjával 1958. december 4-én történt. Akkoriban még mindig kettő oltára volt a kápolnának, ma egy szembemiséző oltárral rendelkezik. Ha valaki betér ide, és tud a palota 1948 és 1964 közötti történetéről, valamint eszébe jutnak az 1956 őszén és utána Magyarországon történt események, nem tudja nem észrevenni a párhuzamokat. A kápolna egyik falát 1958 előtt a Kármelhegyi Boldogasszony képe díszítette, ünnepe az alapító dekrétum dátuma is volt egyben. 1958-tól a főoltárkép egy Kálvária-jelenet lett, így a kápolna titulusa Szent Kereszt felmagasztalására változott. A bal oldalfalon a 137. zsoltár (1–2. vers) jajkiáltása („ott ültünk Babilon folyóvizei mellett és sírtunk […] A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket”), és a magyar szentek, a stilizált magyar templomok, a Szent Korona, valamint a sarokban szerényen, de mégis határozottan megjelenő magyar címer kétségkívül Magyarországra emlékeztetik azt, aki a kápolnában imádkozik. Az oldalfal központi témája az angyali üdvözlet, amelyben a keresztény remény jelenik meg, az irgalmas Istenben való bizalomra serkentve a betérőt. Ugyanígy érződik azonban Róma közelsége is, hiszen a jobb oldalfal főalakja Szent Péter apostol, mögötte a palotától nem messze lévő bazilika kupolájának sziluettje látható. A stilizált itáliai templomok és épületek előtt az apostolok kara, több rendalapító – akik szerzetesrendjeit a kommunizmus idején Magyarországon üldözték –, valamint a modern kor embere számára is aktuális példát adó szentek alakja kapott helyett. A hátul szerényen meghúzódó Bosco Szent János alakjában a festő arcvonásait fedezhetjük fel. A kápolnában található egy, ugyancsak ebben az évben készült keresztút is, amely megfestésekor Prokop Péter állítólag a Magyarországról való elmenekülése során látott arcokra emlékezett. A kápolna 2002-ben az egykori növendék, Kada Lajos érsek hagyatékából Hajnal János alkotásával, négy, az evangélistákat ábrázoló üvegablakkal gazdagodott. Mivel a búcsúünnep a tanítási szünidő idejére esik, ezért 1999 óta november 13-át, a magyar szentek és boldogok napját ünneplik itt meg kiemelten.
[:it] La capella
Il centro liturgico della vita sacerdotale è la cappella, rinnovata in occasione del trentesimo anniversario della fondazione dell’Istituto nel 1958, anno in cui venne affrescata da Péter Prokop.L’inaugurazione solenne ebbe luogo con la consacrazione dell’altare in marmo – ora non più al suo posto – il 4 dicembre 1958. La cappella aveva a quel tempo ancora due altari, oggi dispone di un altare rivolto verso i fedeli. Colui che vi entra, e conosce la storia del palazzo tra il 1948 e il 1964, e gli vengono in mente gli avvenimenti accaduti nell’autunno del 1956, e dopo, in Ungheria, non può non accorgersi di evidenti parallelismi. Prima del 1958 una delle pareti della cappella era decorata con l’immagine della Beata Vergine Maria del Monte Carmelo, la cui festa coincideva con la data del decreto di fondazione. Dal 1958 sull’altare maggiore venne posta una Crocifissione e il titolo della cappella cambiò, assumendo quello dell’Esaltazione della Santa Croce. Sulla parete laterale sinistra il grido di dolore del salmo 137 (versetti 1-2), «Sui fiumi di Babilonia, là sedevamo piangendo […] Ai salici di quella terra appendemmo le nostre cetre», e i santi ungheresi, le chiese ungheresi stilizzate, la Sacra Corona e lo stemma ungherese che compare nell’angolo, come presenza discreta e nondimeno decisa, a chi si ferma a pregare nella cappella ricordano certamente l’Ungheria. Il tema centrale della parete laterale è l’Annunciazione, nella quale si manifesta la speranza cristiana, sollecitando colui che entra ad avere fiducia in Dio misericordioso. Allo stesso, identico modo si percepisce nondimeno anche la vicinanza di Roma, poiché protagonista della parete laterale destra è la figura di San Pietro apostolo e alle sue spalle si intravede la silhouette della cupola della non lontana basilica. Davanti alle chiese e agli edifici italiani stilizzati trovano posto il coro degli apostoli, vari fondatori di ordini religiosi – perseguitati in Ungheria al tempo del comunismo – e santi esemplari anche per l’uomo dell’età moderna. Nella figura di San Giovanni Bosco, che si colloca modesta sul fondo, scopriamo i tratti del volto del pittore. Nella cappella c’è anche una via crucis, realizzata nello stesso anno: a quel che si dice, nel dipingerla Péter Prokop avrebbe ricordato i volti incontrati nel corso della sua fuga dall’Ungheria. La cappella si è arricchita di quattro vetrate raffiguranti gli evangelisti, opera di János Hajnal, nel 2002 grazie al lascito dell’arcivescovo Lajos Kada, un tempo studente dell’Istituto; si sono poi aggiunti nel 2011 un nuovo tabernacolo e nel 2012, come dono dei dipendenti, la croce d’altare e due candelabri realizzati dall’artigiano László Bolacsek. Poiché il patrocinio della cappella cade nel periodo delle vacanze scolastiche, dal 1999 la si celebra qui con solennità il 13 novembre, nel giorno dei santi e dei beati ungheresi.
[:]