A Falconieri-palota

Az épület

A Via Giulia 1 szám alatt található épület története az antik időkre nyúlik vissza. Az épület alatt mai is megtalálhatóak egy római kori folyami kikötő maradványai, mindazonáltal információink egészen a Cinquecentóig elenyészőek a környékről, amelynek valódi virágzása csak a XVI. század elején kezdődött. Ekkor (1508-ban) II. Gyula pápa, aki Rómának új arculatot kívánt adni nagy urbanisztikai blokkok kialakításával, Bramantét bízta meg, hogy olyan utcát tervezzen, amely a Sixtus-hídtól a Trionfale-hídig vezet. Urbanisztikai szempontból egy másik fontos tényező volt a Farnese-palota közelsége és néhány építész terve, hogy az épületet összekösse a Tevere túloldalán található Farnesinával. A palota első tulajdonosa Giuliano Ceci volt, aki az Odescalchi családnak adta el 1547-ben. Az épület ezután Paleotto kardinális majd Mario Farnese tulajdonába került, 1638-ban Orazio Falconieri vásárolta meg. A gazdag bankárcsalád, a Falconieri, Firenzéből érkezett Rómába és vagyonának köszönhetően, hamarosan beilleszkedett Róma főúri családjai közé. Tagjai feltűntek a pápai udvar tisztviselőiként is.

Rómában a firenzeiek kolóniája a Via Giulia környékén alakult ki. Orazio Falconieri a palota átépítése mellett döntött, mert a szerény és kevéssé komfortos épület már nem illet a család új rangjához, és ezért a Seicento egyik legnagyobb építészét, Francesco Borrominit bízta meg az épület átépítésével és bővítésével. A családi levéltár dokumentumai szerint a munkálatok 1646-ban kezdődtek és 1649-ben fejeződtek be. Borromini három ablaksorral bővítette a Via Giulia felöli homlokzatot, az eredetihez hasonló díszkaput épített, faragott kövekkel kirakott faldíszt, két oldalsó pillért (a család nemesi jelvényével, a sólyommal, vagy egyiptomi horusszal), és egy koronázó párkányt helyezett az épületre. A palota belsejében is megtalálható Borromini összetéveszthetetlen keze nyoma az első emelet szalonjaiban és a földszinti, jelenlegi galéria egyik termében látható stukkókon. A Borromini művészetére jellemző szimbolikus tartalommal bíró, eredetileg fehér stukkókat Costanza Falconieri esküvője alkalmából aranyozták be az 1700-as évek divatjának megfelelően. Az egyik teremben a stukkók a világot a lelki és a materiális közötti kapcsolatként mutatják be: három arany kör (szellem – anyag – lélek) sugárzó nappal a metszés vonalak központjában, mely egyes vélemények szerint a Szentháromság szimbóluma. Egy másik teremben a művész az Univerzumot ábrázolja, különböző feltevések szerint a hermetizmus, vagy a szabadkőművesség jelképeit használva.A Falconieri-palotát 1892-ben a garibaldista Luigi Medici del Vascello vásárolta meg. Az 1800-as évek végén az épületet átépítették, ekkor készült az eklektikus stílusú főlépcsőház, amelynek mennyezetén Luigi Medici del Vascello címere látható.

A Loggia

Borromini a Palota tetejére impozáns loggiát épített, amely kiemelkedve az épület egységéből a díszkertre néző homlokzat domináns része. A folyó szabályozása előtt a kert nagyobb volt a jelenleginél, harmonikus egységet alkotva a loggiával. A felső terasz balusztrádját díszítő barokk szobrok Janus istenséget ábrázolják. Borromini a kozmikus szimbólumokat, amelyek az évszakok váltakozásához is kapcsolódnak egy fiatal női és egy idős férfi arc egymás mögé helyezésével erősítette meg. Nemrégiben fejeződött be az épület részleges belső felújítása, a homlokzatok és a Borromini-loggia restaurálása. A munkálatokat teljes egészében az Oktatási és Kulturális Minisztérium finanszírozta.

Az épület 1927 óta a Magyar Állam tulajdona. A palotában kapott helyet a Római Magyar Akadémia, a Balassi Intézet 2016-os Külgazdasági és Külügyminisztériumba történt integrációja óta, a Külképviselet egyik intézményeként működik. Legújabb elnevezése: Collegium Hungaricum Róma. A Faconieri-palotában található másik intézmény a Pápai Magyar Egyházi Intézet.

Szöveg forrása: http://www.roma.balassiintezet.hu/hu/chi-siamo-2/
Fotó: Versler Sándor