A Pápai Magyar Intézet közössége zarándoklatra indult

2020. október 24-én Tarquiniába és környékére zarándokoltak közösen a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjas papjai dr. Németh Norbert rektor atya vezetésével. 

A nap közös szentmisével indult, s utána keltek útra az atyák. Az első város, amit meglátogattak, Tarquinia volt, ahol nagy élményt nyújtott az etruszk múzeum megtekintése. A múzeum az etruszkok ősi, mindennapi életét, temetkezési szokásaikat és sok minden mást tárt a látogatók elé. A város templomainak megtekintése után, közös ebéd következett, majd két ismert Viterbo megyében található kegyhelyre látogattak el az ösztöndíjasok, a Pontificio Santuario Maria Santissima „Ad Rupes”-hez, valamint a Castel Sant’Eliaba.

Maga a kirándulás és a zarándoklat egyfajta egészséges testmozgásra is alkalmas volt, de emellett a kegyhelyek meglátogatása, s a közös imádságok, lelki feltöltődést is adtak, amely nagy segítség a mindennapok tanulmányai közepette. A Pápai Magyar Intézetben több alkalommal van hasonló közös kirándulás, az úgynevezett félévi-kirándulás egynapos, amíg az évesnek nevezett pedig háromnapos, hosszabb együttlétet jelent. Ezek az alkalmak még jobban összekovácsolják az Intézet tagjait, lehetőséget biztosítanak arra, hogy még jobban meg tudják ismerni egymást. A találkozás öröméről adnak tanúbizonyságot a mellékelt fotók is.

Szöveg: Füleczki István

Barangolás Lazio tartományban – A PMI őszi zarándoklata

Október 24-én, szombat reggel indult útnak a Pápai Magyar Intézet közössége hagyományos őszi, egynapos zarándoklatára. Az idei úti cél – a járványügyi előírásokat is figyelembe véve – Lazio tartomány néhány nagy történelmi és kulturális múlttal rendelkező városára esett. Első állomásunk Tarquinia volt, közvetlenül a tengerpart közelében, Rómától északnyugatra. Titokzatos eredetű etruszk kultúra virágzott itt a Kr.e. VIII. és III. század között. A város mai képe mind a román, mind a reneszánsz építészet nyomait őrzi. Első utunk a Santa Maria di Castello-templomhoz vezetett, amely egy háromhajós román kori templom. 1207-ben szentelte fel III. Ince pápa. A templom egyik jellegzetessége az úgynevezett kozmata művészet, mely különböző méretű és színű márványdarabokból alkotott geometriai illetve koncentrikus körökbe rendeződő alakzatokkal díszít. A szentélyből nyílt teraszon készültek az első közös fotók. Innen a városka középkori utcáin a Vitelleschi-palotába mentünk, ahol a Nemzeti Etruszk Múzeum kapott helyett. A kiállítás által bepillantást nyerhettünk a majd kétezer éves múlttal rendelkező város első évszázadaiba, amikor itt az etruszk kultúra virágzott. A tárgyi emlékek jól érzékeltették ennek a népnek történelmét, mindennapjait, vallását, külön hangsúlyt helyezve a temetkezési szokásokra és arra, hogyan tekintettek halál utáni életükre. A város szélén található hatalmas nekropolisz (halottak városa) régészeti anyagából, az ásatások által föltárt tárgyi maradványokból is gazdag kiállítást láthattunk. Az Úrangyala közös elimádkozása után indultuk ebédünk elfogyasztásának helyszínére, egy takaros kis helyi jellegű étterembe, amelynek a neve is hívogató volt számunkra: Boccone del Prete (A pap falatkája). Ezeken a zarándoklatokon a lelki és a szellemi töltekezés mellett másik fontos elem a közösség építése és a helyi gasztronómia megismerése is. Egy közös asztalnál nincs is jobb eszköz erre a célra. Helyi friss halakból, tengeri élőlényekből és persze húsos ételekből is választhattunk, ezekhez társult a régió bora és természetesen zárásként a desszert, kávéval. Ebéd után Castel Sant’Elia felé vettük az irányt. A tengerparttól eltávolodva egy, már hegyekkel is gazdagított tájra érkeztünk meg. Castel Sant’Elia többek között ősi románkori bazilikájáról és Szűz Mária kegyhelyéről híres. A Szent Illés-bazilikát tekintettük meg először a hegy alján, majd elindultunk a Maria Santissima ad Rupes (Szűz Mária a sziklánál) ősi kegyhelyre. Bencés szerzetesek vonultak vissza először erre a sziklás vidékre és ekkor kezdődött itt a Szűzanya tisztelete. Majd a 18. században ferencesek újították meg a kegyhely lelki életét, amely azóta folyamatos. A hegy oldalában, egy grottában (sziklahasadék) található ma is egy kis kápolna, benne a XVI. században készült ikonnal. Ez egy nagyon ritka ábrázolása a Szűz Anyának és gyermekének: Szűz Mária a térdén nyugvó kisdedet imádja. Itt elcsöndesedtünk, közösen elimádkoztuk az esti dicséretet és egy tized rózsafüzért mondtunk azokért, akik rólunk gondoskodnak, az olaszországi magyar közösségért és egyéni szándékainkra. A szentély mellett emléktábla jelezte, hogy Szent II. János Pál pápa „az igazságosság és a remény fáradhatatlan zarándoka” is meglátogatta e kegyhelyet pontifikátusa alatt. A kápolna szintjéről csodálatos kilátás nyílt a közeli erdőkre, hegycsúcsokra, amelyben gyönyörködhettünk. Egy lépcsősor vezetett a hegy tetején levő Szent József-bazilikába, mely a XX. század elején épült. Itt személyes imádságra volt lehetőség, majd a hegy oldalában visszasétáltunk a Szent Illés-bazilikához, ahonnan Nepibe vettük az irányt. Itt megnéztük a dómot, és egy rövid sétát tettünk a város sétáló utcáján, amely tele volt élettel. Egy helyi bárban megittuk az aperitivót, készülve a vacsorára. A vacsora helyszíne a Santa Maria in Galleria nevezetű kis udvarház volt, amely korábban a Collegium Germanicum et Hungaricum vidéki nyaralójaként működött, s melynek szomszédságába jelenleg a Vatikáni Rádió antennái vannak telepítve. Itt egy rusztikus kis étteremben fogyaszthattuk el vacsoránkat, amely igazi házias fogásokból és ízekből állt. A vacsora után tértünk vissza a Pápai Magyar Intézetbe. Hálás szívvel köszönjük az Istennek, hogy szép napot adott, a közösség tagjainak pedig, hogy nyitott szívvel, jó kedvvel voltak jelen.

Szöveg: Óra Krisztián
Fotó: Dr. Németh Norbert, Versler Sándor