2025. március 29-én, szombaton kora reggel indultak a Rómában élő magyar közösség tagjai az első alkalommal megrendezett 7 bazilika zarándoklatra.
Ez a zarándoklat a hagyomány szerint 313-ba, Nagy Konstantin türelmi rendeletének megjelenési, illetve a Lateráni bazilika felszentelésének idejére nyúlik vissza. Egy ideig feledésbe merült, egészen a 16. század közepéig, amikor Néri Szent Fülöp újra felelevenítette.
Reggel 7 órakor indultunk a Chiesa di Santa Maria Vallicella (Chiesa Nuova) elől, ahol Dr. Törő András atya, olaszországi magyar főlelkész buzdított minket azzal, hogy az előttünk álló 25 kilométeres út nem egy sportteljesítmény alapvetően – bár annak sem rossz -, hanem bizony egy belső, lelki út is, olyan helyeket járunk végig, ahol szentek, vértanúk hagyták a lábnyomukat.
Nem véletlen, hogy a nagyböjti időre esett a választásunk ennek a zarándoklatnak a megszervezésében, hiszen ahogy a lábunk rótta a kilométereket, úgy haladtunk előre azon a belső úton is, ami aztán a zarándoklatunk végén a szentmisén, a szentáldozással érte el a tetőpontját. A korábbi években is szerveztünk már többnapos zarándoklatokat Olaszország szerte a magyar katolikus missziónak, a tapasztalat az, hogy hatalmas élmény átélni, közösen megtapasztalni dolgokat.
Első utunk a Szent Péter-bazilikába (Basilica di San Pietro) vezetett, onnan majd 6 km-es gyaloglás után elérkeztünk a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikába (Basilica di San Paolo Fuori le Mura). Rövid pihenő után a “Via delle Sette Chiese” (7 templom útja) régi zarándokúton megérkeztünk a Szent Sebestyén-bazilikához (Basilica di San Sebastiano), amely alatt a Szent Sebestyén-katakomba is található, a Via Appia Anticán. Innen egy kis magyaros csavarral plusz egy kicsi, de annál fontosabb templomocskát is meglátogattunk, a Santa Maria in Palmis, avagy ismertebb nevén a “Domine Quo Vadis” templomot a régi római úton, ahol a hagyomány szerint a Rómából menekülő Péter apostol találkozott Jézussal, aki épp Rómába tartott, hogy helyette keresztre feszítsék.
Következő állomás a Lateráni Szent János-bazilika (Basilica di San Giovanni in Laterano) volt, onnan csak egy kisebb ugrásra a Jeruzsálemi Szent Kereszt bazilika (Basilica di Santa Croce in Gerusalemme), majd a nem annyira könnyű és bizony a szombati forgalomtól immár teli utcákon megérkeztünk a Falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilikához (Basilica di San Lorenzo Fuori le Mura), amely a Veranoi temető mellett található. Innen vezetett utunk az utolsó állomáshoz, a Nagy Szűz Mária-bazilikához (Basilica di Santa Maria Maggiore), ahol Törő András atya a Pápai Magyar Egyházi Intézetben tanuló atyák koncelebrálásával magyar nyelvű szentmisét mutatott be. Utunk során a 7 állomás mindegyikén az Intézetben tanuló atyák tartottak nekünk elmélkedéseket Jézus Krisztus keresztútjáról és ők vezették az imádságokat is, de lehetőség volt beszélgetni az atyákkal, valamint gyónni is.
Mind, akik részt vettünk ezen a zarándoklaton sokkal gazdagabbak lettünk, egyrészt a közösen átélt élménytől, hiszen jobban megismertük és segítettük egymást, amikor már sok-sok kilométer volt a lábainkban. Másrészt az elmélkedések, imádságok segítségével gazdagodtunk. A gyaloglás eme formája, a zarándoklat segít rendezni a saját kapcsolatunkat Istennel, hogy a hitünk ne csak külsőség, hanem mélyen, személyesen megélt istentapasztalás legyen, hogy nem vagyunk egyedül, de legfőképpen a tudat, hogy szeretve vagyunk.
Szöveg: Olaszországi Magyar Katolikus Misszió/Bujtás Zsuzsa
