Ritiro mensile a Pápai Magyar Intézetben

Október 20-án rekollekción, úgynevezett ritiro mensilén vettek részt a Pápai Magyar Intézet lakói. Félévente több ilyen lelki program van az ösztöndíjas atyák számára, ahol egy-egy délután erejéig – a tanulmányaikat félretéve – az imádságra és az elmélkedésre figyelnek.

A legutóbbi lelki délutánt Szentmártoni Mihály jezsuita atya, a Pápai Gergely Egyetem emeritus professzora tartotta, aki egy elmélkedéssorozatot kezdett el, amelynek még több szakaszból álló folytatása lesz.

A 20-i, első alkalom témája “A papi identitás három arculata” volt. Mihály atya arról beszélt a jelenlevőknek, hogy “minden ember egyik alapvető kérdése személyi kivolta, önazonossága. Ki vagyok én? Erre a kérdésre állandóan keressük a választ, és életünk minden új helyzetében módosítanunk kell a választ. Nekünk, papoknak még egy adalékkal is meg kell birkóznunk: Ki vagyok én, mint pap, mi az én papi identitásom? Sőt, ebben a pillanatban felmerül egy harmadik kérdés is: Ki vagyok én, mint pap, a Pápai Magyar Intézetben? Hogyan élem meg itt papi mivoltomat? A kérdés így is visszatér: Milyen a Jézushoz való viszonyom? Mert mi a papságot nem mint szabad professziót űzzük, hanem mi Jézus Krisztus papjai vagyunk. Hogy megtaláljuk ezekre a kérdésekre a választ, hasznos elgondolkozni azon, hogyan lát Jézus bennünket?” Ilyen és ehhez hasonló bevezető kérdésekkel kezdte előadását.

Ezt követően három konkrét „szerepről” beszélt, három alapvető papi identitásformáról. A papok Jézus szolgái, barátai és testvérei. Ezt a három fogalmat fejtette ki és magyarázta el.

Minden résztvevő méltán mondhatja, hogy lelki felüdülés és valóban nagy segítség a munkás mindennapok és a tanulmányok közepette megállni és átelmélkedni egy délutánt.

Mihály atya emlékeztette az Intézetben élőket arra, hogy „a végén, Isten számon kéri majd tőlünk is a kapott ajándékokat, de nem kér tőlünk többet, mint amennyit adott. Azt viszont elvárja tőlünk, hogy a kapott talentumokat kamatoztassuk éspedig itt a Pápai Magyar Intézet kis közösségében, de egyetemi társaink irányában is, mert ez által mi is gazdagodunk, mivel csak a befektetett tőke hoz kamatot”.

A rekollekciót szentségimádás követte, majd közös zsolozsma zárta le az estét.

Szöveg: Füleczki István
Fotó: Dr. Németh Norbert, Versler Sándor