Te Deumot ünnepeltek a Pápai Magyar Intézetben

Szentmise keretében adtak hálát május 29-én, hétfőn este a most befejeződő akadémiai évért a Pápai Magyar Intézet növendékei a római Szent Apollinárisz-bazilika Szűz Mária-kápolnájában.

A 8. században alapított templom és a mellette lévő épület, amely jelenleg a Pápai Szent Kereszt Egyetem székhelye, sok szállal kötődik a magyarsághoz. 1574-től a 18. század végéig a jezsuiták vezette Collegium Germanicum et Hungaricum működött ott, ahol azok tanultak, akik később a hazai egyházi megújulás vezéralakjai lettek.

A szentmisét Szentmártoni Mihály jezsuita, az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság elnöke mutatta be. Homíliájában kiemelte, hogy egy diáknak háromszor illik hálát adnia minden sikeréért és sikertelenségéért, amelyekkel a Gondviselés tanítja: először ősszel, amikor kezdetét veszi az akadémiai év, ezt követően karácsony tájékán, amikor évközi mérleget von, majd zárásul a tanév végén.

A szentmisén részt vett az intézetben szolgálatot teljesítő négy munkatárs is, Tóth Tamás pápai káplán, rektor és az ösztöndíjasok mellett koncelebrált az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság másik tagja, Kovács Gergely pápai káplán is.

A Pápai Magyar Intézetnek ebben az évben öt állandó növendéke volt: Ádám Miklós (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) biblikumot, Kaposi Gábor (Győr) patrisztikus teológiát, Molnár János (Szombathely) erkölcsteológiát, Nagy Csaba (Debrecen-Nyíregyháza) házasság- és családteológiát, valamint Végerbauer Richárd (Győr) biblikus teológiát tanult.

Ezen túl, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán, ebben az akadémiai évben lehetőség volt arra is, hogy kutatói ösztöndíjjal egy-két hónapot töltsenek itt teológiai tanárok, illetve papok, így Artner Péter (Eger), Baán István (Hajdúdorog), Berkes László (Eger), Gánicz Endre (Nyíregyháza), Gyurkovics Miklós (Kassai Eparchia), Racs Csaba (Eger), Obbágy László (Nyíregyháza) és Törő András (Debrecen-Nyíregyháza) erősítették a ház közösségét. Ők doktorátusuk elkészítése vagy más kutatási projektjeik miatt tartózkodtak Rómában.

Forrás: Pápai Magyar Intézet

Fotó: Végerbauer Richárd

Forrás

Kitüntették Dobos Andrást, a budapesti apostoli nuncius egykori titkárát

A Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak fejlesztése terén kifejtett munkássága elismeréseként Dobos András, a budapesti apostoli nunciatúra korábbi titkára a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át május 24-én, szerdán Rómában, a Pápai Magyar Intézetben rendezett ünnepség keretében.

Az ünnepeltet Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora, valamint Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök köszöntötte.

A kitüntetést átnyújtó Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki magyar nagykövet laudációjában rámutatott, hogy a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat konkrét emberek fejlesztik és ápolják, akik ahhoz sokat hozzátesznek saját személyiségükből is. Dobos András esetében ez – egyebek mellett – egy egészen különleges módon is megvalósult: éveken át ő tolmácsolta Alberto Bottari de Castello nuncius szavait a különböző világi vagy egyházi rendezvényeken. „Mondhatjuk úgy, hogy a pápa képviselőjének magyar hangja volt, tehát Péter utódának szavát segített eljuttatni a magyar hívekhez” – emelte ki a nagykövet.

Dobos András a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban 2000-ben tett érettségit követően a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye (akkor: Apostoli Exarchátus) diakónusa (2009), majd papja (2011) lett. Egyetemi tanulmányait a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatta, a Collegium Germanicum et Hungaricum ösztöndíjasaként.

Nyíregyházán püspöki titkárként szolgált, 2010–2013-ig a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola docense, 2011–2013-ig a Görögkatolikus Papnevelő Intézet tanulmányi prefektusa, majd propedeutikus évfolyamának elöljárója volt. 2013 és 2016 között a Magyarországi Apostoli Nunciatúra másodtitkáraként szolgált. 2016-tól Rómában, a Pápai Keleti Intézetben folytat doktori tanulmányokat.

Forrás és fotó: Magyarorszagszentszek.blogspot.hu

Magyar Kurír

Forrás

Nápolyban jártak a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai

Az ösztöndíjasok ellátogattak a nápolyi-öbölbeli Ischia szigetére, a Szent Januáriusz vértanú püspökről elnevezett székesegyházba és a föld alatti Nápolyba is. A résztvevők beszámolója szerint útjuk lelki csúcspontját a San Severo-kápolnában található Fátyolos Krisztus-szobor jelentette.

„Nápoly gyönyörű, különösen három napig” – ahogy egy helyi lakos mondta a buszon. Mi tagadás, a rendezettség, a tisztaság nem erőssége a városnak, s tényleg igaz lehet, hogy csak egy szabály van érvényben: nincsenek szabályok. Úton odafelé nem gondoltuk – fogalmaz az utazás egyik résztvevője –, hogy Márai szavai igazolódnak, aki a sok utcagyerek kapcsán megjegyezte: „Otthonuk nincs. Mindenki szereti őket, senki nem törődik velük.” Az emberek szegények, mégis barátságosak. Ferenc pápa is megjegyezte Nápoly egyik peremkerületében: „Az élet Nápolyban soha nem volt könnyű, mégsem volt soha szomorú.”

Mielőtt a várossal ismerkedtek volna, a Nápolyi-öböl egyik szigetére, Ischiára utaztak a zarándokok. A szigethez egy híddal csatlakozó hatalmas sziklán páratlan szépségű erődítmény áll – a Castello Aragonese falai között egykor klarissza kolostor működött.

Nápoly védőszentje Szent Januáriusz (San Gennaro) beneventói püspök, aki hat társával együtt szenvedett vértanúságot a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején. A mártír püspök vérét felfogták, s a fiolát a róla elnevezett székesegyházban őrzik. Az alvadt vér minden évben háromszor folyékonnyá válik. A 14. század végétől vannak írásos nyomai e természetfeletti jelenségnek. A vércsoda miatt május első vasárnapján, szeptember 19-én, illetve december 16-án több ezren látogatnak el a nápolyi dómhoz, hogy szemtanúi lehessenek a csodának. 2015-ben, Ferenc pápa látogatásakor a félig folyékonnyá vált vér láttán Crescenzio Sepe bíboros, Nápoly érseke így kommentálta a csodás eseményt: „San Gennaro szereti Ferenc pápát. A vére félig folyékonnyá vált.” A pápa pedig így válaszolt: „A püspök azt mondja, hogy a vér félig folyékonnyá vált. Ez azt jelenti, hogy a szent félig szeret minket, kicsit még meg kell térnünk ahhoz, hogy jobban szeressen.”

A San Gennaro-székesegyházban temették el I. Lajos magyar király öccsét, a fiatalon megölt Endrét, akiről a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai is megemlékeztek.

A leghíresebb nevezetességeken kívül „Napoli Sotterranea”, azaz a föld alatti Nápoly volt kirándulásuk egyik legérdekesebb úti célja. A város alatt húzódó alagútrendszer kialakulása a város történetének kezdeteivel függ össze. A Rodosz szigetéről érkező görög telepesek által alapított várost hamar kinőtte a lakosság, így attól keletre új települést építettek, Neápolisz (jelentése „Újváros”, ebből származik Nápoly mai magyar neve is) néven. A földből kibányászott tufát használták az építkezés alapanyagaként. A kitermelés következtében létrejött alagutak sem maradtak üresen, ez lett a vízvezeték-hálózat alapjává, mely a középkorig üzemelt. A középkorban egy járvány miatt le kellett csapolni a vizet, hogy megelőzzék a fertőzés továbbterjedését. A világháborúk idején óvóhelyként szolgált a föld alatti Nápoly. Az alagútrendszer egy kilométeres része járható be, helyenként igen szűk szakaszokon.

A PIM-ösztöndíjasok háromnapos nápolyi útjának lelki csúcspontja a Fátyolos Krisztus-szobor megtekintése volt. A San Severo-kápolnában található, a halott Krisztust lepellel fedve ábrázoló, márványból faragott remekművet Giuseppe Sanmartino alkotta 1753-ban.

Finom, áttetsző márványfátylon át szemlélhető az Úr megkínzott teste. Arcvonásai, a keresztre feszítés okozta sebek, a pulzáló erek és a kiálló bordák drámaian közel hozzák a Megváltó szenvedését, halálát. Holtában, kiterítve is megszólal: „Érted! Érted?” A látvány csendes, könnyes hálaadásra késztet. Nápolyt látni már csak ezért is érdemes! – olvasható az utazásról írt beszámolóban.

Forrás és fotó: Pápai Magyar Intézet

Forrás

Kaposi Gábor beszámolója

Molnár Antal a kulturális diplomáciáról, a római iskoláról és a Falconieri-palotáról

Zsúfolásig megtelt a Budapesti Olasz Kultúrintézet nagyterme tavaly november végén azon a könyvbemutatón, amelyet a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlanjáról írt, szép kiállítású könyv ismertetésére rendeztek. A római Falconieri-palota csaknem száz éve szolgálja a magyar tudományt és művészetet, de magáról az épületről mostanáig nem jelent meg összefoglaló történeti munka.

Napjainkban mi lehet a feladata egy európai nagyvárosban működő magyar kulturális intézetnek? – kérdezem Molnár Antal történészt, a Római Magyar Akadémia volt igazgatóját.
– A magyar diplomácia három lábon áll: létezik a klasszikus diplomácia, a gazdaságdiplomácia és a kultúrdiplomácia. Ez utóbbinak az a feladata, hogy segítse az első kettő munkáját, amit leginkább a befogadó ország sajátosságaihoz való alkalmazkodással lehet elérni. Más feladatot jelent a kulturális alkalmazkodás New Yorkban, és mást Kisinyovban, és azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar kulturális jelenlétnek is más-más hagyományai vannak. Róma talán a világ legsajátosabb közege ebből a szempontból. A város több ezer éves múltja, a Római Birodalomtól kezdve napjainkig nyomon követhető nemzetközi jellege különleges helyzetet jelent. Róma nem csupán Olaszország fővárosa, hanem a Caput Mundi, a világ feje. Ez jellemzi a város belső mozgását és önértelmezését is. A XVII. századtól kezdve minden nemesi-főpapi utazás kötelező állomása volt.

– A város sok száz éve hatalmas zarándok- és idegenforgalmat bonyolít le, nemzeti tudományos és kulturális intézeteket mégis csak az 1800-as években alapítottak.
– Ennek az az oka, hogy ekkortól vált a történészek számára hozzáférhetővé egy seregnyi forrás, és a XIX. századtól, főként a vatikáni gyűjtemények hivatalos megnyitása után nyíltak a különböző művészeti és tudományos intézetek. A régiségtár, pápai fegyvertár már korábban is látogatható volt, de XIII. Leó pápa a vatikáni levéltárat is megnyitotta az érdeklődők előtt. Ezt követően minden kultúrnemzet tudományos intézetet alapított Rómában, némelyik többet is.
A németeknek például van régészeti, történeti, művészettörténeti intézetük, művészeti akadémiájuk és egyházi tudományos intézetük is. A franciáknak és a spanyoloknak szintén három-három intézetük van, az egyháziakat nem is számítva.

Molnár Antal

– Ezek szerint Magyarország abban az időszakban a világ tudományos és művészeti élvonalához tartozott.
– Feltétlenül, mert oda akart tartozni, és tett is érte. A XIX. század végének római intézetalapítási mozgalmához kapcsolódott Fraknói Vilmos, akinek köszönhetően Magyarország tudományos és művészeti jelenléte igen erős lett az Örök Városban. És hogy a magyar tudományos jelenlét nemzetközileg is elismert, komoly rangot jelentett Rómában, azt az is bizonyítja, hogy X. Pius pápát trónra lépésekor, 1904-ben a város tudós közössége nevében Fraknói Vilmos köszöntötte.

– Fraknói hogyan lett Róma „rajongója”?
– Akkor már több évtizede egyháztörténeti kutatásokkal foglalkozott, de közben számára is zárva voltak a vatikáni archívumok. A levéltár megnyitása lázba hozta, de közben másoknak is segíteni akart, ezért alapította meg a Római Magyar Történeti Intézetet. A mai magyar kulturális jelenlétnek Rómában ez az egyik alapja. A másik pedig az 1927-ben Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által, Gerevich Tibor közreműködésével megalapított Római Magyar Akadémia, amely 1928-tól működik a Falconieri-palotában. Klebelsberg tudatosan folytatni akarta Fraknói intézetének hagyományát, és a tudományos kutatások támogatása mellé erős művészi jelenlétet is akart. De ez sem volt teljesen új gondolat részéről, hiszen Fraknói Vilmos maga is alapított egy művészházat.

– A római magyar iskola alkotóinak művészete jól ismert, de kik dolgoztak a Fraknói-féle művészházban?
– Ott is neves művészek, mint például Iványi-Grünwald Béla, Koszta József, Rigele Alajos, de ennek a művészháznak más volt a célja: Ipolyi Arnold törekvéséhez kapcsolódóan a magyar egyházművészetet akarták megújítani. A római iskola néven ismertté vált alkotócsoport viszont a magyar művészet megújításához keresett ihletet. Jól átgondolt és esztétikailag is értékes művészkör volt ez, törekvéseiket, céljaikat Gerevich Tibor fogalmazta meg. A magyar művészettörténetben kicsit mostohán kezelik a római magyar iskolát, aminek több oka is van. Gerevich szándékosan gondolta úgy, hogy nem a párizsi vonalhoz kellene csatlakoznia a fiatal magyar művészeknek, és ezt sokan nem bocsátották meg neki.

Forrás: MTI

A palota kovácsoltvas kapuja. Az épület 1928 óta ad otthont a Római Magyar Akadémiának

– Mindenesetre a római magyar iskola működését a Klebelsberg-féle intézet tette lehetővé. Volt más funkciója is?
– A Római Magyar Akadémia működésének tulajdonképpen két alapja volt Kardos Tibor kinevezéséig: a tudományos kutatásokat és a művészeti megújulást segítette. Utána egy harmadik funkciót is kapott: kulturális programokat kezdtek szervezni benne. Maga a hely, a palota kínálta ezt a funkcióbővülést, mert hatalmas terei és könnyű elérhetősége alkalmassá tették kiállítások, hangversenyek, konferenciák, előadások szervezésére. És a második világháború után Rómában már főként ilyen kulturális intézetek nyíltak. Viszont Kardos után tíz évig lényegében semmi nem történt a Római Magyar Akadémián, tevékenysége beszűkült, és leginkább a kommunista Magyarország kémközpontjaként funkcionált. 1959 után tért vissza az élet, amikor is lényegében egy szocialista kultúrház feladatait kapta meg.

– A megvalósítás színvonalától függetlenül ez fontos szerepe lehet, nem?
– Európa fővárosaiban igazából kulturális intézetek működnek, mivel a háború után a politika irányítói a nemzetek közeledéséhez fontos eszköznek gondolták a kultúrát. Róma annyiban különleges, hogy itt tudományos és művészeti intézetek is jelen vannak. A Római Magyar Akadémia ezzel a hármas szerepkörrel a magyar tudományos, kulturális és művészeti életet tudja képviselni Rómában, és egyúttal be is illeszkedik a római szellemi környezetbe. A név kötelez: legalább annyira rómainak kell lennie, mint magyarnak, és nemcsak kultúrháznak, hanem valódi akadémiának. Ez hatalmas esély.

– Ráadásul az épület nagyon jó helyen van.
– Igen, a Római Magyar Akadémia kiválóan megközelíthető belvárosi palotában működik, amely kilencven éve a magyar kultúra fellegvára. Szörényi László irodalomtörténész, volt római nagykövet mondta a könyvbemutatón: nagyon fontos, hogy ezt az ékszerdobozt ne szeméttel hajigáljuk tele, hiszen akkor ki fognak minket nevetni. Ez nyilván nemcsak azt jelenti, hogy ne bóvlit vigyünk Rómába, hanem azt is, hogy ami az egyik helyen esetleg újszerű vagy izgalmas, az máshol kínos vagy nevetséges.

– Az intézet patináját nyilván az épület is növeli.
– A Falconieri-palotát Francesco Borromini tervezte, valódi gyöngyszeme a belvárosnak. 1515-ben vásárolta meg a területet Giuliano Ceci lateráni kanonok, és építtette föl itt kis reneszánsz palotáját. II. Gyula pápa előtt, akiről nevét az utca – Via Giulia – kapta, ez még közel sem az a reprezentatív terület volt, mint ma. Istállók álltak a környéken, és itt húzódott Aurelianus császár városfala. A palotát 1570 körül eladták az Odescalchi családnak. Ez nagyon érdekes magyar kapcsolat, hiszen Benedetto Odescalchi XI. Ince néven jutott a pápai trónra 1676-ban, és nem véletlenül kapta a „Magyarország megmentője” nevet, döntő szerepe volt a török uralom alóli fölszabadításban. Rómába költöző őse Paolo Odescalchi volt, kúriai diplomata. 1571-ben ő lelkesítette Messinában Don Juan d’Austria csapatait a lepantói tengeri csata előtt.

– Ma mégsem Odescalchi-palota néven ismert az épület.
– Mert az évszázadok során többször váltott tulajdonost. Az Odescalchiak a Farnese család egy oldalágának, a laterai hercegnek, Mario Farnesének adták el a palotát. Az ő életében is komoly szerepet játszott Magyarország, ugyanis zsoldoskapitány volt, és 1595-ben Esztergom ostrománál meg is sérült. 1638-ban vették meg a Falconierik, egy firenzei eredetű bankárcsalád. Orazio és Lelio, a bankár és a monsignore. Gyakori családi modell ebben az időben. A család bankár ága számos római arisztokratának hitelezett, sőt a pápa kincstárnokai és a firenzei kolónia vezetői voltak, és mecénásként jelentős szerepük volt. Az ő idejükben „barokkosították” a reneszánsz palotát. Ehhez a feladathoz a barokk Róma Bernini mellett legnagyobb mesterét, Borrominit bízták meg.

– Mi maradt meg a reneszánsz palotából?
– Borromini megtartotta az eredeti falakat, de újakat is épített, néhány teret átboltozott, és kialakította a palota lodzsáját, amelyet a közeli Farnese-palota lodzsája inspirált, de önálló koncepciót valósított meg. Nagyjából húsz római művét ismerjük. 1646-ban kezdte el a munkát. Akkor kapta a megbízatást, amikor Lelio Falconierit bíborossá nevezték ki. A sors iróniája, hogy Lelio sohasem költözött be az igényei szerint átalakított palotába. Testvére, Orazio volt a valódi építtető, új szárnyakat terveztetett Borrominivel, kiegészítve a meglévő épületrészeket, stukkókat készíttetett a belső terekben.

– A falfestmények is neki köszönhetők?
– A palota szekkóit ismeretlen művészek festették a XVIII–XIX. században. A kor divatos, úgynevezett groteszk stílusában készítették. A szó a grottából származik, Néró palotájának, a Domus Aureának a feltárásánál talált képek ihlették. A XVI. században, amikor előkerültek a maradványok, azt gondolták, a festmények egy föld alatti helyiséget, grottát díszítettek.

– Nem sok római palotáról – még ha magyar vonatkozású is – készült eddig hazai monográfia. Mi késztet valakit ilyen könyv megírására?
– 2011-től 2016-ig voltam a Római Magyar Akadémia igazgatója. A barokk korral foglalkozó történész számára óriási élmény ilyen palotában élni, az épület és a Római Magyar Akadémia története római munkám kezdete óta foglalkoztatott. Tudományos konferenciát korábban rendeztek ugyan a Falconieri-palotáról, és tanulmánykötet is megjelent az akadémiáról, de olyan összefoglaló és illusztrált munka nem, amelyet az érdeklődő olasz és magyar nagyközönségnek is oda lehet adni. A több évig tartó munka során végig együtt dolgoztam Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával, aki társszerzőként a Pápai Magyar Intézet történetét írta meg. A kutatásokat a Balassi Intézet vezetése is támogatta, a kötet az intézetnek nyújtott NKA-támogatás segítségével jelenhetett meg. A könyvhöz DVD melléklet is tartozik, amelyen Petényi Katalin és Kabay Barna a Római Magyar Akadémiáról készített szép filmje látható.

– Mi lehet az oka annak, hogy a Római Magyar Akadémia az ösztöndíjjal itt dolgozó kutatók és művészek számára a többi Klebelsberg Kunó által alapított intézethez képest is sokkal erősebb kötődést és pozitív érzelmet vált ki?
– Ez valóban így van, saját példámmal is megerősíthetem. Éveken keresztül éltem Párizsban doktoranduszként, és nagy szeretettel gondolok a városra, de nem hiányzik. Róma egészen más. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a „Róma mindannyiunk közös hazája” szállóige épp egy római magyar sírkövön maradt fenn, Lászay János gyulafehérvári főesperes, római magyar gyóntató XVI. századi reneszánsz sírjára vésték rá a Santo Stefano Rotondóban. Róma mindannyiunké, a városban otthon érezzük magunkat. A birodalom, majd a pápaság olyan egységét teremtették meg a kulturális-tudományos-művészeti világnak, hogy mindenki a sajátjaként tekinthet a városra. Nem csak mi, magyarok vagyunk ezzel így: egy flamand, ír vagy szlovák ugyanígy érezhet.

Forrás

Római magyarok imája a Magyar Akadémiánál a veronai buszbaleset áldozataiért

A római magyarok január 21-én, szombaton este a Római Magyar Akadémia épülete előtt gyertyát gyújtottak a tragikus veronai buszbaleset áldozatainak emlékére. A Palazzo Falconieri homlokzatát díszítő Magyarok Nagyasszonya emlékkép előtt a Via Giulián a Pápai Magyar Intézet hallgatói vezették az imádságot, melyen részt vett Habsburg-Lotharingiai Eduard, szenszéki magyar nagykövet. Paczolay Péter római magyar nagykövet jelenleg Veronában tartózkodik, éppen a balesettel kapcsolatos hivatalos ügyek intézése miatt.

Január 24-én, kedden reggel 8-kor a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya kápolnában a veronai baleset áldozataiért mutat be szentmisét Németh László olaszországi magyar főlelkész.

Budapesten január 23-án, hétfőn reggel az Országház előtt felvonták, majd félárbocra eresztették a nemzeti lobogót a veronai buszbaleset áldozataiért elrendelt nemzeti gyásznapon. A Kossuth Lajos téren tartott megemlékezésen jelen volt Áder János államfő, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Az olaszországi sajtó továbbra is nagy részvéttel emlékezik a veronai baleset áldozataira és sérültjeire. Miközben a rigopiano-i lavina-tragédia miatt az áldozatok felkutatása a havas romok és törmelék alatt tovább folytatódik, nem feledkeznek meg egy másik ország nagy nemzeti gyászáról, mely most éppen a fájdalomban és a szenvedésben különösképpen is összekapcsolja a két baráti országot.

(vl)

Forrás

A Falconieri-palota – Könyvet mutattak be az egyház és az állam közös kincséről

A Budapesti Olasz Kultúrintézetben mutatták be november 30-án azt a könyvet, mely hazánk legértékesebb külföldi ingatlanáról, a római Falconieri-palotáról szól. A Via Giulián álló épület ad otthont a Római Magyar Akadémiának és a Pápai Magyar Intézetnek (PMI).


A képekkel illusztrált kötetet az akadémia augusztusban hazatért egykori igazgatója, Molnár Antal és Tóth Tamás, a PMI jelenlegi rektora írta. A kötetet Erdő Péter bíboros, Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főigazgatója, művészettörténész és Szörényi László irodalomtörténész, hazánk egykori olaszországi nagykövete mutatta be.

A bemutató elején Molnár Antal, aki 2011 szeptemberétől volt a Római Magyar Akadémia igazgatója, arról beszélt, hogy az ugyanakkor érkező Tóth Tamás rektorral azért vállalkoztak a könyv megírására, mert átfogó történelmi, művészettörténeti és egyháztörténeti tanulmány ez idáig nem született e méltán híres épületről. Hozzátette, eleinte egy kisebb füzet elkészítését tervezték, mely röviden bemutatta volna a palotát és a benne működő két intézményt, de a szövegek és a képek mennyisége végül gazdagon illusztrált könyv kiadását tette lehetővé. Tóth Tamás egyháztörténész a könyvbemutatón elmondta, a történelmi helyszín, valamint az épület kiemelkedő szerepe a magyar egyház történetében óhatatlanul felébresztette benne az igényt, hogy feltárja a múltját, s kutatási eredményeit közzétegye a palota egykori lakói, jelenlegi ösztöndíjasai, illetve minden érdeklődő számára. Kiemelte, külön öröm volt számára, hogy egykori rektorok, növendékek a könyv készítésének hallatán számtalan fotót, dokumentumot küldtek el neki.

Farbaky Péter művészettörténészként is nagyra értékelte a kötet képi anyagát. A BTM főigazgatója a három fő egységre tagolt könyv első, az épületet bemutató részét elemezte. Mint mondta, ez is két részre oszlik: a palota építésének történetére, illetve az épület belső és külső bemutatására. Hozzátette: bár járt ösztöndíjasként, utóbb pedig több konferencia résztvevőjeként is a palotában, a könyv elolvasása után ismét szeretne visszatérni Rómába, hogy a megszerzett új tudás birtokában járja be a termeket.

Szörényi László irodalomtörténész is gyakran járt a Római Magyar Akadémia épületében, már nagyköveti megbízatása előtt is. Személyes élményeit, a szocializmusban leginkább lehallgató központként, a megbízható elvtársak lakásaként működő intézetben szerzett tapasztalatait mondta el, illetve kiemelte az akadémia háború előtti, a közvetlenül utána következő, illetve az 1956-os időszak eseményeit. Beszélt tudósok, hazánk leghíresebb költői, írói, festőművészei római tartózkodásáról, és arról, hogy nagykövettársai nem is titkoltan irigyelték őt, hogy Rómában a magyar államnak ilyen szép, híres és értékes ingatlan van a birtokában.

Erdő Péter bíboros, aki egykor maga is növendéke volt a Pápai Magyar Intézetnek, annak egyházban, egyháztörténelemben betöltött szerepéről tartott előadást. Mint mondta, nagy örömmel vette kézbe a most megjelent reprezentatív kötetet, amely felidézte benne az első alkalmat, amikor a Pápai Magyar Egyházi Intézetnek helyet adó második emeletre ment föl. Felérve azonnal azt az emléktáblát látta meg, amely arra emlékezteti a látogatót, hogy XIII. Leó a megválasztása előtti napokban itt szállt meg: a palota egyháztörténeti kapcsolatai tehát nem az intézet megalapításával kezdődtek el. A bíboros is megemlítette, hogy bárki, akinek megmutatja az épületet, csodálkozik azon, hogy a magyar állam és az egyház ilyen gyönyörű épület tulajdonosa lehet Rómában. Kiemelte, hogy az állam és az egyház együtt vett részt az intézmény megalapításában, hiszen 1927-ben a vallásalap pénzét is fölhasználták a palota megvásárlásakor, így kapott helyet benne a papi osztály. Az azóta eltelt időszakok hullámzó együttműködése, illetve a szocializmus idején, az 1964-es megegyezésig tartó ellenséges időszakban az állam ellenállása, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban pedig a kapcsolat pozitív alakulása e könyvben nyomon követhető, a kötet megjelenése pedig az együttműködés megvalósulásának tekinthető.

Erdő Péter bíboros az elődök bölcsességéről is beszélt. Mint mondta, a papi osztály tagjai más életritmusban éltek, mint a művész ösztöndíjasok. Ezért volt fontos, hogy 1940-re Serédi Jusztinián bíboros elérte, hogy a papi osztályt pápai egyházi intézménnyé nyilvánítsák. Később ez a döntés életfontosságúnak bizonyult. A II. világháború alatt és az utána következő esztendőkben a PMI immár az államtól függetlenül, önállóan működhetett. Az akadémia életében fontos volt az 1956-os forradalom időszaka, ám az 1948 és 1964 közötti bő másfél évtized sok szempontból még jelentősebbé vált. Ekkor az emigráns magyar papság vezette tovább az intézetet, miközben a kommunista magyar állam működtette a palota többi részét. Ez gyakorlati nehézségeket okozott. Kikapcsolták az áramot a második emeleten, elzárták a vizet, külön ajtót kellett nyitni a papok részére, mert máshol nem engedték be őket. Ennek 1964-ben a Szentszék és a magyar állam közötti megállapodás vetett véget. Az egyház ismét küldhetett Magyarországról papokat Rómába, a püspöki kar irányította ismét az intézményt, közben az emigráns magyarság létrehozta a Szent István Házat, így bár sok szenvedés árán, de egy újabb magyar intézmény működött Rómában.

Ettől kezdve  ismét érkeztek ösztöndíjas papok Magyarországról a Pápai Magyar Intézetbe. Minden említett nehézség ellenére, ha végigtekintjük a listát, hogy kik tanultak az intézetben, és mennyi mindent tudott tenni a magyar és a világegyház a tudomány és a lelkipásztori munka javára, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az intézmény áldás volt a magyar egyház számára – folytatta Erdő Péter. 1989 újabb, minőségi változást hozott a Pápai Magyar Intézet életében. Az is igaz, hogy különleges helyzet állt elő: a PMI már nem annyira kiváltságos hely, mint hajdanában. Ma más helyekre is szabadon mehetnek tanulni papjaink, ezért néha létszámhiánnyal küzd az intézet. Komoly erőfeszítésébe kerül a püspöki karnak, hogy megfelelő embereket válasszon ki növendéknek – hangsúlyozta a bíboros.


Erdő Péter bíboros a könyvet méltatva két fotóra hívta fel a jelenlévők figyelmét. Az egyiken az 1928/29-es, a másikon a 2015/16-os évfolyam tagjai láthatók. A két felvétel ugyanazon a helyszínen készült, az utóbbin az elődök testtartását is utánozzák a szereplők. Mindkét fényképen kilenc növendék és rektoruk látható. Erdő Péter ezt üzenetnek is tekinti: a ’28/29-es évfolyam növendékei közül sokan a magyar egyház vagy a kulturális élet kiemelkedő személyiségei lettek. Mint mondta: reméli, a mostani fénykép szereplői közül is többen lesznek, akik ugyancsak maradandó, pozitív emléket hagynak maguk után.

A könyvbemutatón részt vett Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius mellett a PMI egykori rektora, Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök, illetve az intézet számos volt növendéke. Sokan eljöttek az akadémia egykori ösztöndíjasai közül, valamint korábban ott dolgozók, vendégek, Rómát és a magyar kultúrát szerető olaszok is. Sokaknak csak a terem előterében, a kivetítő előtt jutott hely.

Az est moderátora, Soóky Andrea, a kötetet megjelentető Balassi Kiadó igazgatója bejelentette, hogy január elején a könyvet olasz és angol nyelven is kiadják.

Fotó: Lambert Attila

Forrás: Bókay László/Magyar Kurír

A magyar szentek és boldogok ünnepe a római Pápai Magyar Intézetben

1999 óta hagyomány, hogy november 13-át, a magyar szentek és boldogok ünnepét saját ünnepeként üli meg a Pápai Magyar Intézet, mivel mind az alapítás napja (Kármelhegyi Boldogasszony) mind a kápolna búcsúja (Szent Kereszt felmagasztalása) a nyári tanítási szünetre esik. Az ünnepet Németh László prelátus, az intézmény akkori rektora vezette be. Köszöntőjében a rektor idézte Ferenc pápa levelét, amelyet még áprilisban intézett az intézmény protektor bíborosához, Erdő Péter prímáshoz a Pápai Magyar Intézet pápai alapításának hetvenötödik évfordulója alkalmából. A Szentatya, a magyar szentekre és boldogokra utalva így fogalmazott üzenetében: „a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, Szent István első magyar király és a többi magyar szentek és boldogok hathatós közbenjárását kérve esdeklő imáinkkal kísérjük a Pápai Magyar Egyházi Intézet minden hajdani, jelenlegi és jövendő növendékét, jótevőjét, valamint a hozzá tartozó személyeket”. A díszebéden, amelyre ezúttal november 14-én került sor, részt vettek a szentszéki hivatalok, a pápai egyetemek, a társkollégiumok és a magyar intézmények képviselői, többek között Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszéki Államtitkárság államközi kapcsolatokért felelős titkára (más szavakkal a Szentszék külügyminisztere), Jorge Carlos Patrón Wong érsek, a Klérus Kongregáció szemináriumokért (és papi kollégiumokért) felelős titkára, Angelo Acerbi érsek, hazánk rendszerváltást követő első apostoli nunciusa, Habsburg-Lotharingiai Eduard főherceg, Magyarország szentszéki nagykövete, aki első beosztottjával, Érszegi Márk Auréllal érkezett, valamint Bernard Ardura premontrei, a Történettudományok Pápai Bizottságának elnöke is.

(PMI)

Forrás

Az albanói hegyekben kirándultak a Pápai Magyar Intézet növendékei

A Pápai Magyar Intézetben tanulók november 6-án Somorjai Ádám vezetésével a Rómától délre fekvő, kulturális és természetei kincsekben gazdag albanói hegyekben jártak.

A kirándulás résztvevői beszámolójából kiderül, a vidék szorosan összekapcsolódott a pápaság történetével az évszázadok során. A vulkanikus eredetű Albanói-tó mellett fekvő Castel Gandolfo a Castelli Romani (Római Kastélyok) településcsoport része, itt található a pápai nyári rezidencia, amelyet a közelmúltban nyitottak meg a nagyközönség előtt.

A kiránduló növendékek kiemelték, hogy Ariccia városa korábban a Chigi hercegi ház birtoka volt. A család tagja volt a római Szent Péter teret építtető VII. Sándor pápa is. Ferenc pápa a Római Kúria tagjaival minden évben ezen a településen vesz részt a nagyböjti lelkigyakorlaton. Grottaferrata ékessége pedig az 1004-ben alapított bizánci rítusú apátság, amely a keleti egyházszakadás után is megőrizte Rómával való közösségét.

Forrás és fotó: Pápai Magyar Intézet

Forrás: Magyar Kurír

Veni Sancte a római Pápai Magyar Intézetben: indul a tanév

Itália védőszentje, Assisi Szent Ferenc ünnepén, a Szentlélek segítségül hívásával, szentmise keretében kezdődött meg ünnepélyesen is az új akadémiai év a Pápai Magyar Intézetben.

A szentmisén, amelyen részt vett az itt szolgálatot teljesítő három munkatárs is, az ösztöndíjasok mellett koncelebrált az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság elnöke, Szentmártoni Mihály jezsuita, valamint a tagok, Melo Lajos domonkos és Kovács Gergely pápai káplán.

A szentmisét Tóth Tamás pápai káplán, rektor mutatta be. A napi evangéliumot, Mária és Márta történetét alapul véve kiemelte, hogy Mártához hasonlóan biztosan vannak dolgok, amelyek nyugtalanítanak bennünket, így talán a most Rómába érkezőket is, hiszen sok új, ismeretlen kihívással kell az év során szembenézniük. Fontos azonban előre nézni. Notker Wolf, most leköszönt bencés prímás apát egyik német nyelvű könyvének a címe: A pesszimisták az esőben állnak, az optimisták a felhők alatt fürdenek (Läuft. Pessimisten stehen im Regen. Optimisten duschen unter Wolken.), arra tanít bennünket, hogy nagyon sok múlik azon, hogy mi magunk hogyan állunk hozzá ahhoz, amit éppen csinálunk. És ebben bátoríthat bennünket az, hogy Rómában jóformán a szentek lábnyomain járunk, Szent Péter és számos szent itt lévő sírja, emlékhelye összekapcsol bennünket az Egyház egyetemes küldetésével. A Szentlélek kiáradása révén Isten kegyelme és a szentek közbenjárása segítse azokat, akik itt vannak, hogy tanulmányaik végén többlettel tudjanak hazatérni majd ahhoz képest, amivel elindultak ide.

A Pápai Magyar Intézetnek ebben az évben négy új növendéke van, így a kutatói ösztöndíjasok mellett egész évben öten vannak itt: Ádám Miklós (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) biblikumot, Kaposi Gábor (Győr) patrisztikus teológiát, Molnár János (Szombathely) erkölcsteológiát, Nagy Csaba (Debrecen-Nyíregyháza) házasság és családteológiát és Végerbauer Richárd (Győr) biblikus teológiát tanul.

Ezen túl, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán, ebben az akadémiai évben van lehetőség arra is, hogy kutatói ösztöndíjjal egy-két hónapot töltsenek itt teológiai tanárok, illetve papok. Jelenleg Gánicz Endre (Nyíregyháza), Artner Péter (Eger) és Törő András (Debrecen-Nyíregyháza) erősítik a ház közösségét. Ők doktorátusuk elkészítése vagy más kutatási projektjeik miatt tartózkodnak Rómában.

(Forrás: PMI)

Forrás: VR