Az I. világháborúban elesett magyar hősi halottakra emlékeztek Rómában

80 éve, 1937-ben áldották meg a római Santa Maria dell’Anima templom emlékkápolnáját, amely alatt, az altemplomban az osztrák-magyar hadsereg I. világháborúban meghalt 456 katonáját temették el, köztük magyarokat is. A templomban halottak napján, november 2-án jubileumi megemlékezést tartottak.

 

Az elhunyt katonák földi maradványait a római és Róma környéki temetőkből helyezték át az Osztrák–Magyar Monarchiához és a Habsburg-házhoz egykor szorosan kötődő templomba, amely egyben a német ajkú római közösség temploma.

A római magyar papi kollégium – amely 1940-ben a Pápai Magyar Intézet nevet vette fel – közössége 1937-től minden évben megemlékezett a világháborúban olasz földön elhunyt és itt eltemetett katonákról a Santa Maria dell’Anima templomban. A templomhoz kapcsolódó papi Anima-kollégium volt a Pápai Magyar Intézetet alapító Luttor Ferenc alma matere. Rektorsága idején minden évben tartottak a templomban megemlékezést a papi kollégisták, ám a második világháború és az azt követő időszak eseményei miatt megszakadt ez a hagyomány.

A kápolna megáldásának nyolcvanadik évfordulója alkalmából a Pápai Magyar Intézet jelenlegi rektora és ösztöndíjasai részt vettek a templom halottak napi szentmiséjén, amelyet Franz Xaver Brandmayr, az Anima-kollégium osztrák rektora mutatott be.

A megemlékezésen jelen volt többek között Németh László prelátus, olaszországi magyar főlelkész; Harsányi Ottó ferences szerzetes, morálteológus; Érszegi Márk Aurél, a szentszéki magyar nagykövetség első beosztottja, és képviseltették magukat a Collegium Germanicum et Hungaricum papnövendékei is.

A jelenlévők a szentmise végén lementek az altemplomba, és az emlékkápolna alatt lévő sír előtt – amelyet egy oltár és egy latin nyelvű emléktábla jelöl – magyarul is imádkoztak az elhunyt hősök lelki üdvéért, valamint a békéért.

Fotó: Érszegi Márk Aurél

Magyar Kurír

Lásd még: Vatikáni Rádió

Aquinói Szent Tamás halálának helyét keresték fel a Pápai Magyar Intézetben lakó papok

A római Pápai Magyar Intézetben élő papok október 22-én a fossanovai egykori ciszterci apátságot keresték fel.

Fossanova Rómától – légvonalban 77 kilométerre – délre fekszik. Jóval az ezredforduló előtt is létezett már itt bencés közösség; a ciszterci apátságot a 12. században alapították, ekkor épült gótikus temploma is.

A hely különösen is híres arról, hogy 1274. március 7-én itt halt meg a kor legnagyobb teológusa, Aquinói Szent Tamás domonkos szerzetes, aki útban a lyoni zsinatra megbetegedett, és Fossanovában töltötte életének utolsó napjait. A szent testét 1369-ben a domonkosok a franciaországi Toulouse-ba vitték át, ami közrejátszott abban, hogy a hely végül elnéptelenedett.

Később, a kor szokásai szerint kommendátor apátok (a pápa által kinevezett nem szerzetes papok) irányították a monostort és a hozzá tartozó birtokokat; ezt követően már csak perjel állt a közösség élén. 1798-ban Napóleon francia csapatai fosztották ki, a 19. században a karthauziak próbálták újraéleszteni az apátságot, ma a ferences rendhez tartozik. A helyet 1974-ben, Aquinói Szent Tamás halálának 700. évfordulóján VI. Pál pápa is meglátogatta.

Fotó: Végerbauer Richárd

Magyar Kurír

Erdő Péter bíboros celebrált évnyitó szentmisét a római Pápai Magyar Intézetben

A Pápai Magyar Intézet protektora, Erdő Péter bíboros, prímás október 8-án, Magyarok Nagyasszonyának főünnepén nyitotta meg a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia fenntartásában működő római intézmény új akadémiai évét.

Az ünnepi szentmisén jelen voltak az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság tagjai, Szentmártoni Mihály jezsuita szerzetes, a Pápai Gergely Egyetem professzora; Kovács Gergely pápai káplán és Melo Lajos domonkos szerzetes, a Santa Maria Maggiore-bazilika magyar gyóntatója.

Homíliájában Erdő Péter kiemelte, hogy Szűz Mária az emberiség történetében fordulópont, hiszen az ő kimondott igenje megváltoztatott mindent: előtte csupán sejtések és ígéretek voltak a birtokában, utána azonban Jézus Krisztusban a megváltás műve beteljesesedett, valósággá lett. Az emberiség fejlődése során különböző csoportokba, nemzetekbe rendeződött, melyek saját kultúrával és történelemmel rendelkeznek, a Teremtő gazdag ajándékaként. A kinyilatkoztatás pedig tudomást vesz a nemzetekről. Az utolsó ítéletről szóló beszédében például maga Jézus is említi őket. A népeknek a Biblia szerint angyala van. Az egyes nemzetek gyakran választottak maguknak patrónust, közülük is kiemelkedik a Szűzanya, hiszen őt sok nemzet, így a magyar is nagyasszonyaként, védőszentjeként tiszteli. Ez a pártfogás azonban kétoldalú: egyrészt reméljük az ő oltalmát nemzetünkre, életünkre, másrészt azonban ez minket is kötelez. Nekünk is igent kell mondani Isten tervére. A Pápai Magyar Intézet lakói, itt tanuló ösztöndíjasai különösen is kérjék az ő közbenjárását, hogy Máriához hasonlóan be tudják teljesíteni azt a küldetést, amely miatt Rómába érkeztek, hogy igent tudjanak mondani Isten tervére népünk és Egyházunk életében, tanulmányaik alapján közvetíthessék is szent akaratát mások felé.

A kilencven éve magyar tulajdonban lévő római Falconieri-palota falai közt működő, Tóth Tamás (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) pápai káplán, rektor vezette Pápai Magyar Intézetben jelenleg hat magyar ösztöndíjas pap lakik: Ádám Miklós (Esztergom-Budapest) biblikumot, Bokor Zoltán (Szombathely) erkölcsteológiát, Dobos András (Miskolc) keleti teológiát, Molnár János (Szombathely) erkölcsteológiát, Nagy Csaba (Debrecen-Nyíregyháza) házasság- és családteológiát, valamint Végerbauer Richárd (Győr) biblikus teológiát tanul.

Fotó: Végerbauer Richárd

Képgaléria:

Magyar Kurír

Bemutatták a római Pápai Magyar Intézet történetét ismertető kötetet

Bemutatták a nagyközönségnek Tóth Tamás „A Pápai Magyar Intézet, Róma” című könyvét június 26-án, Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál pápa dísztermében. Az eseményen részt vett Ternyák Csaba egri érsek.

A Pápai Magyar Intézet (PMI) és a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítványa által megrendezett könyvbemutatón jelen volt Alberto Bottari de Castello, hazánk apostoli nunciusa és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita is.


Ternyák Csaba egri érsek ― aki hallgatója és rektora is volt az intézetnek ― előadásában a PMI papképzésben betöltött szerepéről beszélt. Elmondta, a tridenti zsinatot követően megnövekedett annak az igénye, hogy megfelelően képzett, a tudományokban jártas és a pápához hű papok álljanak az Egyház szolgálatában. A PMI is e célnak felelt meg és felel meg ma is. Az intézet elsősorban a papok továbbképzésében játszik szerepet. Elősegíti, hogy az ide járó növendékek Rómát otthonuknak érezzék, különös tekintettel a pápához fűződő személyes kapcsolatra. Az itt tanuló növendékekben erősödik a romanitas és a catholicitas, de betekintést kaphatnak a Római Kúria működésébe is. Ez azért fontos, mert a legtöbb itt tanuló diák később fontos pozícióba fog kerülni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az itt töltött évek alatt megfelelő szinten elsajátíthatják az olasz nyelvet. Ternyák Csaba érsek végül Lászay János 16. században élt gyóntató kanonok sírfeliratát idézte:

„Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, ne csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája.”

Zombori István történész a szervezők nevében köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, az intézetnek egyház- és kultúrtörténeti jelentősége van. Elődje a magyar állam által fenntartott római Collegium Germanicum-Hungaricum 1927-ben létrehozott papi osztálya volt. Ezt a részleget 1940. június 16-án XII. Piusz pápa emelte a Pápai Magyar Intézet rangjára. Az intézmény a Via Giulia 1. szám alatti Falconieri-palota második emeletén kapott helyet.


Kránitz Mihály, a PPKE Hittudományi Karának dékánja a PMI egykori növendékeként is szólt a megjelentekhez. Kiemelte, hogy a könyvet olvasva az a benyomásunk támadhat, hogy az intézet történetében minden évnek súlya van. Bőséges a kötet képanyaga, e „beszélő képek üzenete pedig érthetően cseng az olvasó fülében”. A könyv közelebb visz bennünket a magyar Egyház római jelenlétének megértéséhez. Több szinten is tárgyalja a témát: bemutatja a pápákkal való kapcsolatot, felsorolja a növendékeket, de az épület históriáját is megismerhetjük. „A PMI jelentősége abban áll, hogy biztosította a nagy pápai egyetemeken tanuló hallgatóknak a megfelelő hátteret” ― mutatott rá előadásában Kránitz Mihály.


Erdődy Gábor történész, egyetemi tanár, volt szentszéki nagykövet elmondta, az intézet egy kedvező időszakban indult, ám később, főleg 1948-tól, a kommunista diktatúra egyre inkább igyekezett ellehetetleníteni a Katolikus Egyház működését, ez pedig a PMI-re is hatással volt. 1964-ben a Szentszék és a magyar kormány között létrejött részleges megállapodás eredménye volt, hogy ismét tanulhattak magyarországi papok az intézetben. A PMI helyzetének normalizálására közvetlenül a rendszerváltás után került sor.


Tóth Tamás, a PMI rektora, a könyv szerzője elmondta, egy könyv bemutatója egyben a keresztelője is, ráadásul most „ikrek születtek”, hiszen Il Pontificio Istituto Ecclesiastico Ungherese, Roma címmel a kiadvány olasz nyelven is megjelent.

Tóth Tamás megköszönte Balog Zoltán miniszternek az Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagi támogatását, a rektor elődök, valamint Molnár Antal és Kálmán Peregrin OFM szakmai segítségét, a METEM munkatársainak és a Szent István Társulatnak pedig a könyv létrehozásában és terjesztésében végzett munkáját.

Képgaléria:

 

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Könyv jelent meg a Pápai Magyar Intézet történetéről

A Pápai Magyar Intézet (PMI) történetét bemutató könyv jelent meg. Az intézetet 2011 óta vezető Tóth Tamás magyarul és olaszul is kiadott művét ma délután mutatják be Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

MTI-HÍR

Tóth Tamás az MTI-nek elmondta: a Rómában működő PMI-ben olyan felszentelt magyar papok tanulnak ösztöndíjasként, akik valamilyen posztgraduális képzésen vesznek részt, licencia – a teológiai képzésben a doktorit megelőző fokozat – vagy doktori dolgozatukat írják.

A rektor felidézte: a magyar állam 1927-ben vásárolta meg a via Giulián álló patinás Falconieri-palotát, hogy akadémiát alapítson magyar diákoknak, kutatóknak. A Római Magyar Akadémián négy osztály működött: történeti, művészeti, általános és egyházi kollégium, amely 1940-ben önállósult.

Hozzátette: a leválást az akadémiáról Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás és Luttor Ferenc rektor kezdeményezte, talán megsejtve valamit a következő évek történéseiből. Mindenesetre ettől kezdve a Szentszék lett a PMI legfőbb felügyeleti szerve, és a kommunizmus idején éppen ez mentette meg a bezárástól – mutatott rá Tóth Tamás.

A háború után a Római Magyar Akadémia fokozatosan elvesztette kulturális, tudományos intézet funkcióját, a követség osztályaként működött és a Rákosi-rezsim hivatalnokai lakták.

Ekkor már a PMI-re sem érkezhettek papok tanulni, de “itt gyűlt össze az egyházi magyar emigráció”. A rektor úgy fogalmazott: “a PMI stratégiailag kemény dió volt a Rákosi-rendszernek, az intézet akadályozta meg, hogy a magyar egyházat teljesen elszigeteljék Rómától”. Az épületben lakó emigráns papok ugyanis nem voltak hajlandók kiköltözni és tartották a kapcsolatot az otthoniakkal is.

Kitért arra: a PMI-t természetesen többször is megpróbálták felszámolni, működését ellehetetleníteni. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948 végén egy papírfecnin szólította fel a PMI-t vezető Péterffy Gedeont, hogy számoljon el a korábban kapott ellátmánnyal. Arra, hogy az intézet megszűnt, a szóhasználatból lehetett következtetni, Ortutay Gyula ugyanis Péterffy Gedeont az intézet volt igazgatójaként szólította meg.

A papság azonban továbbra sem volt hajlandó kiköltözni az épületből, így “hidegháború alakult ki a palota földszintjét, első és harmadik emeletét használó hivatalnokok és a másodikon lakó papság között”. Kardos Tibor, az akadémia igazgatója 1949-ben bezáratta az épület kapuját, amelyen ezután csak engedéllyel, látogatóként léphettek volna be a PMI lakói, 1950-ben pedig odáig fajult az ellenségeskedés, hogy teljesen megtiltották a ki-be járást a második emelet lakóinak. A papok ekkor előbb egy ablakon közlekedtek, majd feltörtek egy addig használaton kívüli kertaput, és felváltva őrizték, nehogy valaki megjavítsa rajta a zárat.

Hozzátette: a közlekedési tilalmak különböző állomásain a papság többször az olasz rendőrségtől kapott segítséget, hogy bejuthasson az épületbe vagy épp elhagyhassa azt.

Az 1956-os forradalom idején a kommunista rendszer palotában tartózkodó hivatalnokai elmentek, a teljes épület feletti felügyeletet az emigráns papok vették át. Ők a forradalom november 4-i leverése után sem voltak hajlandók visszaadni az akadémia épületrészeit, mert a házban időközben diákkollégiumot alakítottak ki a Magyarországról menekülő fiataloknak, akik közül többen Rómában folytatták tanulmányaikat – ismertette a rektor.

A Kádár-kormány 1957 októberében tudta csak visszavenni a palota őt illető részeit, úgy, hogy megfenyegették az olasz államot, ha nem segít nekik ebben, bezáratják a budapesti olasz kulturális intézetet.

Az egyházi és állami intézmény emeletei között ezután sem volt feszültségmentes a kapcsolat. A rektor példaként említette, hogy az akadémia – korábban a kistarcsai internáló táborban dolgozó – gondnoka példádul a teljes papságot lelövetéssel fenyegette, ha ők is használni merészelik az épületben működő liftet.

Tóth Tamás elmondása szerint a Szentszék és Magyarország 1964-ben kötött megállapodása többé-kevésbé a PMI helyzetét is rendezte. Az intézet élére 1964-ben – a megállapodás értelmében a magyar kormány által is jóváhagyott – rektort neveztek ki, és ismét tanulhattak a PMI-ben Magyarországról érkező papok. A kommunista hatalom azonban ezután is folyamatosan nyomást gyakorolt az intézetre, amelynek a rendszerváltásig vezetői és ösztöndíjasai között is voltak az állambiztonság által beszervezett ügynökök. Az ezt sejtő emigráns papok és az ösztöndíjasok kölcsönös gyanakvással figyelték egymást, ez pedig – a kommunista hatalom szándékának megfelelően – nagyon megnehezítette az intézetben folyó munkát.

A rendszerváltás óta az intézet szabadon működik, a Szentszék és Magyarország közötti, 2013. évi megállapodás rögzíti, hogy a Falconieri-palota második emelete a PMI tulajdona. A PMI fenntartója a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, protektora a mindenkori magyar prímás.

(mti)

Forrás

Megjelent a római Pápai Magyar Intézetet bemutató könyv

Június 26-án mutatják be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében Tóth Tamás “Pápai Magyar Intézet, Róma” – című könyvét, illetve annak olasz nyelvű kiadását (Il Pontificio Istituto Ecclesiastico Ungherese, Roma).

„Minden intézmény annyit ér, amennyi hagyományt tud teremteni” – idézte a PMI alapítója, Luttor Ferenc 1947-es mondatát Tóth Tamás, akivel a Vatikáni Rádió stúdiójában beszélgettünk a hiánypótló kötetről, melyet egyaránt haszonnal forgat érdeklődő, ösztöndíjas, kutató. A 100 oldalas, igényes kiállítású könyv dokumentumértékű fényképekkel, forrás jegyzetekkel, illetve egy összefoglaló táblázattal szolgál a Pápai Magyar Intézet rektorairól, papjairól, protektorairól.

Ferenc pápa 2016-ban üzenetben köszöntötte az alapításának 75. évfordulóját ünneplő intézetet. Ebből idézünk:

“Róma ősi és nagyhírű városában a keresztény hit számos bizonyságát találjuk: nem csupán az Apostolok és más szentek tiszteletreméltó földi maradványait és a Római Pápa székét, hanem sok pápai egyetemet és egyéb katolikus intézetet is, ahol az Egyház hitét és tanítását nagy igyekezettel és következetesen oktatják. Nem csoda hát, ha sok nemzet itt keresett olyan helyet, ahol magasabb tanulmányokat folytató, kiváló fiai tartósan lakhatnak. Ezek közé a házak közé tartozik a tiszteletreméltó elődünk, XII. Pius által 1940. július 16-án alapított Pápai Magyar Egyházi Intézet is. A későbbi időkben, azok miatt a különféle nehézségek miatt, amelyeket a magyarországi kommunista rendszer okozott, nem csupán a Katolikus Egyháznak abban a nemes nemzetben élő pásztorai és hívei, hanem ez a római intézet is sérelmeket szenvedett és veszélybe került. Ezek miatt akkor a Szentszéknél keresett és talált segítséget. Most tehát örömmel értesültünk arról, hogy ez az Intézet alapításának 75. évfordulóját ünnepli”.

(gá)

Forrás

Lásd még: Magyar Kurír, 2016. június 19.

Ferenc pápa a papsághoz: Nagyban gondolkodjatok!

Tekintsetek mindig magasra és nagyban gondolkodjatok – erre hívta Ferenc pápa a papságot, különösen is a fiatal papokat. Június 1-jén audiencián fogadta a Klérus Kongregáció plenáris ülésének résztvevőit a Vatikánban. A háromnapos tanácskozáson részt vett Tóth Tamás pápai káplán, a Pápai Magyar Intézet rektora is.

Átfogó képzés

Aki megkapja a felszentelt szolgálat nagy ajándékát, egy vonzó és egyben elvárásteli út előtt áll – emlékeztetett a pápa. Felhívta a figyelmet az átfogó képzésre, amelyet a 2016 végén kiadott Ratio Fundamentalis dokumentum is kijelöl. A pápa a hívás varázsáról és a vele járó elkötelezettséget igénylő elvárásokról szólt a plenáris ülés résztvevőinek.

A fiatal papok megélik szolgálatuk kezdetének örömét

A fiatal papokról szólva elmondta, hogy megélik szolgálatuk kezdetének örömét mindazzal együtt, amit elvesztettek miatta. Egy fiatal pap szíve az első tervek lelkesedése és az apostoli fáradozás aggodalma között él, amelyekbe bizonyos félelemmel merül el. Ez a bölcsesség jele. Vállára kezd nehezedni a felelősség, a számos pasztorális elkötelezettség és Isten népének elvárásai. Hogyan éli tehát meg mindezt egy fiatal pap? Mit hordoz szívében? Mire van szüksége, hogy lábai ne bénuljanak le a félelem és az első nehézségek láttán, miközben siet elvinni az evangéliumi örömhírt az embereknek? – tette fel a kérdést a Szentatya.

Ne bélyegezzük meg a fiatalokat azzal, hogy likvid nemzedék

Mindenekelőtt ne bélyegezzük meg a fiatalokat azzal, hogy likvid nemzedék, akikből hiányzik a szenvedély és nem rendelkeznek ideálokkal. Az a tény, hogy vannak törékeny, irányt vesztett, szétesett vagy a fogyasztás és az individualizmus kultúrájától megfertőzött fiatalok, ne akadályozzon meg bennünket abban, hogy a fiatalokra kreatív, leleményes, a változásban bátor, másokért és az olyan eszmékért, mint a szolidaritás, igazságosság és béke önmagukat feláldozni képes emberekre tekintsünk. A fiatal papokra tehát mint az Isten Szavától megvilágosodott személyekre tekintsünk – hívott Ferenc pápa. Majd ezt üzente nekik: kiválasztottak vagytok, kedvesek vagytok az Úrnak!

Komolyan meg kell vizsgálni a hivatásuk hitelességét

Ezt követően egy másik szempontot is kiemelt a fiatal papokkal kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy olyan plébánosokat és püspököket találjanak, akik ösztönzik őket és nemcsak azért várják őket, mert helyettesítésre és az üres helyek betömésére van szükség. Komolyan meg kell tehát vizsgálni a hivatásuk hitelességét és sosem szabad egyedül hagyni őket. Ha a püspöknek a titkára átad egy listát, hogy kik keresték aznap és látja, hogy kereste egy pap, ha aznap nagyon elfoglalt, akkor este vagy legkésőbb következő nap hívja vissza és beszéljék meg a dolgokat, értékeljék ki azokat együtt, ha sürgős, ha nem – kérte a pápa. Az a fontos, hogy a pap érezze, van egy hozzá közel álló atya mellette.

Fáradhatatlanul imádkozni, mindig előrehaladni, szívvel végezni a szolgálatot

Végül három ajánlást fogalmazott meg a pápa a papoknak, különösen is a fiatal papoknak: fáradhatatlanul imádkozni, mindig előrehaladni, szívvel végezni a szolgálatot. Imádkozzanak fáradhatatlanul, még azon az áron is, hogy a fáradtságtól elalszanak az Oltáriszentség előtt. Ettől ne féljenek, az Úrnak tetszik ez. Csak legyenek ott Előtte. Továbbá legyenek mindig úton, egy pap ugyanis sohasem „érkezik meg”. Tehát mindig legyenek naprakészek és maradjanak nyitottak Isten meglepetéseire. Küzdjenek az önmagukra hivatkozás ellen, maradjanak meg a közösség hálójában anélkül, hogy saját elgondolásaikra összpontosítanának. Szívvel végezzék szolgálatukat, mert a papi élet nem a vallásgyakorlás vagy a liturgikus szertartások bürokratikus hivatala. Sokat beszéltünk már a „bürokratikus papról”, az állami papságról, aki nem a nép pásztora – jegyezte meg Ferenc pápa. A papi életet úgy éljük meg, hogy a magasba tekintünk és nagyban gondolkodunk – buzdította a Klérus Kongregáció plenáris ülésének résztvevőit a Szentatya.

(sv)

Forrás

Interjú

Te Deumot ünnepeltek a Pápai Magyar Intézetben

Szentmise keretében adtak hálát május 29-én, hétfőn este a most befejeződő akadémiai évért a Pápai Magyar Intézet növendékei a római Szent Apollinárisz-bazilika Szűz Mária-kápolnájában.

A 8. században alapított templom és a mellette lévő épület, amely jelenleg a Pápai Szent Kereszt Egyetem székhelye, sok szállal kötődik a magyarsághoz. 1574-től a 18. század végéig a jezsuiták vezette Collegium Germanicum et Hungaricum működött ott, ahol azok tanultak, akik később a hazai egyházi megújulás vezéralakjai lettek.

A szentmisét Szentmártoni Mihály jezsuita, az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság elnöke mutatta be. Homíliájában kiemelte, hogy egy diáknak háromszor illik hálát adnia minden sikeréért és sikertelenségéért, amelyekkel a Gondviselés tanítja: először ősszel, amikor kezdetét veszi az akadémiai év, ezt követően karácsony tájékán, amikor évközi mérleget von, majd zárásul a tanév végén.

A szentmisén részt vett az intézetben szolgálatot teljesítő négy munkatárs is, Tóth Tamás pápai káplán, rektor és az ösztöndíjasok mellett koncelebrált az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság másik tagja, Kovács Gergely pápai káplán is.

A Pápai Magyar Intézetnek ebben az évben öt állandó növendéke volt: Ádám Miklós (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) biblikumot, Kaposi Gábor (Győr) patrisztikus teológiát, Molnár János (Szombathely) erkölcsteológiát, Nagy Csaba (Debrecen-Nyíregyháza) házasság- és családteológiát, valamint Végerbauer Richárd (Győr) biblikus teológiát tanult.

Ezen túl, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán, ebben az akadémiai évben lehetőség volt arra is, hogy kutatói ösztöndíjjal egy-két hónapot töltsenek itt teológiai tanárok, illetve papok, így Artner Péter (Eger), Baán István (Hajdúdorog), Berkes László (Eger), Gánicz Endre (Nyíregyháza), Gyurkovics Miklós (Kassai Eparchia), Racs Csaba (Eger), Obbágy László (Nyíregyháza) és Törő András (Debrecen-Nyíregyháza) erősítették a ház közösségét. Ők doktorátusuk elkészítése vagy más kutatási projektjeik miatt tartózkodtak Rómában.

Forrás: Pápai Magyar Intézet

Fotó: Végerbauer Richárd

Forrás