Mindenszentek ünnepe a Pápai Magyar Intézetben (2020)

Mindenszentek ünnepe és Halottak napja csodálatos módon kifejezi és megjeleníti Egyházunk hármas valóságát. A zarándok Egyház, azaz mi mindannyian, november 1-jén a megdicsőült Egyház tagjaira, a szentekre emlékezünk. Arra a sok-sok ismert, de még több névtelen szentre, akik életükben igyekeztek egyre tökéletesebb módon megélni Istenhez tartozásukat, s Egyházunk tanítása szerint már a mennyország boldogító Isten-szemlélésében élnek. Mindenszentek napja alkalom arra, hogy nagy testvéreink, a szentek segítségét és pártfogását kérjük, hogy az életszentségre való törekvésünkben, amely minden keresztény keresztségben kapott életfeladata, ne lankadjunk.

November 2-án, Halottak napján a zarándok Egyház azokra emlékezik, akik már megjárták a földi élet útját és átlépték a halál kapuját. A tisztuló Egyház tagjaira emlékezünk. De ez az emlékezés nemcsak szomorú emlegetése annak, hogy szeretteink közül sokan már nincsenek velünk, hanem értük való közbenjáró imádság is, hogy a tisztulás állapotából mihamarabb a mennyország örömébe jussanak.

Pápai Magyar Intézetben november elsején ünnepi szentmisében kértük a szentek pártfogását, majd meglátogattuk a falakon kívüli Szent Lőrinc-bazilika mellett található Verano temetőt. Imádkoztunk az egykor Rómában élt magyar papokért, szerzetesekért és világi Krisztushívőkért. Elhelyeztük a kegyelet virágait és mécsest gyújtottunk a Máltai Lovagrend, a Római Magyar Akadémia, a lateráni bazilika kanonokjainak és a Jezsuita-rend magyar szerzeteseinek, valamint a Rómában elhunyt magyarok sírjánál. Végül a hatalmas Verano temetőt uraló monumentális Feltámadt Krisztus szobra előtt megemlékeztünk saját elhunyt szeretteinkről.

Szöveg: Kara Nándor
Fotó: Füleczki István, Versler Sándor