Interjú Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával

A Róma szívében működő Pápai Magyar Intézet immár száz éve lehetőséget biztosít a magyar papoknak, hogy bekapcsolódhassanak a világegyház lüktetésébe. Tóth Tamás rektorral beszélgetünk az intézetről, szolgálatról, tudományról és hivatásról.


– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) bizalmából és a Katolikus Nevelési Kongregáció kinevezésével 2011-től a Pápai Magyar Intézet rektori szolgálatát végzi az örök városban. Mit jelent Önnek ez a kinevezés?

– Mindenekelőtt nagy meglepetésként ért. Arra számítottam, előző állomáshelyem után ismét plébániai szolgálat következik majd. Természetesen nagy megtiszteltetés és komoly kihívás a Pápai Magyar Intézet rektorának lenni. Különleges látásmód kialakítására ad lehetőséget, hiszen egyrészt Rómában a magyar egyházat képviselhetem, ezáltal lehetőségem nyílik arra, hogy közelről láthassam a világegyház működését, amelynek szívdobbanását fantasztikusan lehet itt követni. Különleges élmény ez, és remélem, hogy e színes és gazdag tapasztalatot otthoni szolgálatom során is tudom majd kamatoztatni.

– Honnan erednek a Pápai Magyar Intézet gyökerei, és milyen céllal alapították?

– A gyökerek a 19. század második feléig nyúlnak vissza, hiszen 1881-ben XIII. Leó pápa megnyitotta a kutatók előtt a Vatikáni Titkos Levéltárat. XIII. Leó pápát személyes vonatkozású élmények is kötötték a római Falconieri-palota épületéhez, hiszen bíborosként itt vendégeskedett, innen vonult be a konklávéra, melyen aztán pápává választották. A levéltári dokumentumokhoz való hozzáférés és kutatás nagyon sok nemzet számára intellektuális és kulturális kihívást jelentett. A magyarok elsők között jelentkeztek, hogy erre a célra intézetet szeretnének alapítani az örök városban.

Az alapítási okirat Fraknói Vilmos választott püspök, nagyváradi kanonok nevéhez fűződik, aki alapítványt hozott létre Rómában, és ennek érdekében megépíttette a Fraknói-villát, amely jelenleg a Szentszék melletti magyar nagykövetség székhelye. Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter bölcsen úgy gondolta, hogy a határozott, céltudatos kultúrpolitika kiutat jelenthet a trianoni katasztrófa után. Kulturális expanzió volt ez a magyar politika részéről. Egész Európában számos Collegium Hungaricum alapításával olyan hálózatot hoztak létre, melynek célja a magyar kultúra terjesztése.

A tudományos ösztöndíjak révén a magyarok is bekapcsolódhattak az európai oktatás áramlatába. Ezzel a céllal vásárolta mega a magyar állam 1927-ben a neves itáliai építész, Francesco Borromini által tervezett barokk stílusú, lenyűgöző szépségű Falconieri-palotát, melynek második emeletén később az önállósodott Római Magyar Akadémia papi osztálya működött.

A Pápai Magyar Egyházi Intézet alapításának dátuma 1940, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepéhez kötődik. Az intézet célja elsősorban az, hogy továbbtanulási lehetőséget adjon felszentelt papok számára a római pápai egyetemeken azért, hogy a tudást, amelyet itt megszereztek, otthon kamatoztassák.


– Milyen típusú feladatokkal jár a rektori szolgálat?

– Fő feladatom, hogy azt a színes társaságot és jó közösséget, amely jelenleg kilenc felszentelt papból áll, segítsem tanulmányai folytatásában, hivatalos ügyeik intézésében, és biztosítsam, hogy megfelelő körülmények között a lehető legjobban használhassák ki az itt eltöltött időt. Fontos faladatomnak tekintem azt is, hogy olyan papi közösséggé formálódjunk, amelyben az oltár szolgálatát és a rekreációs időt is Isten nagyobb dicsőségére tudjuk megélni.

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos ügyeinek intézésében is közbenjár. Milyen típusú tevékenységet jelent ez?

– Évszázados hagyomány a katolikus egyházban, hogy úgynevezett római ágensek segítik az otthoni püspökök munkáját. Ezt a hivatalt a magyar egyházban mindig a Pápai Magyar Intézet rektora látja el. Ez azzal a megbízatással jár, hogy hivataloknál, intézményeknél a püspökök meghatalmazásával kapcsolatos hivatalos ügyekben nevükben eljárhatok.

– Rektori teendői mellett az MKPK kérésére Magyarország szentszéki nagykövetségének egyházügyi tanácsadója is. A magyar állam és az egyház közötti együttműködést hogyan segíti?

– Közös tevékenységünk egyik értékes gyümölcsének tekintem, hogy hosszú idő után sikerült tisztázni a Pápai Magyar Intézet jogi helyzetét. 2012–2013-ban a szentszéki–magyar vegyes bizottság havi rendszerességgel ülésezett, többek között azzal a céllal, hogy ezt a kérdést tisztázza. A Római Magyar Akadémiával való együttműködésünk nagyon harmonikus, de fontosnak tartottuk, hogy a Pápai Magyar Intézet önálló jogállásának kérdését hosszú távon egyházi és magyarországi érdekeket is figyelembe véve rendezni tudjuk. Ez azt jelenti, hogy a Falconieri-palota második emelete az intézmény saját tulajdonába került.

– A Collectanea Vaticana Hungariae sorozatban 2011-ben megjelent az Ön doktori disszertációja. Ez Magyarország török idők utáni egyházi újjászületésével foglalkozik, és a két egykori kalocsai-bácsi érsek, Patachich Gábor és Patachich Ádám tevékenységén keresztül mutatja be a magyar egyház korabeli helyzetét. A Pápai Gergely Egyetem felkérte, hogy ugyanerről az időszakról kurzust tartson. Miért fontos ez az időszak a világegyház számára?

– Nagyon örülök, hogy ennek a régiónak a történeti gazdagságát belevihetem a jövő egyháztörténészeinek tudatába. Érdekesség, hogy kutatásaim fő alakjai, Patachich Gábor, illetve Patachich Ádám a Pápai Gergely Egyetem elődjében, a Római Kollégium nevet viselő intézetben tanultak.

A Magyarország újjászületéséért fáradozó két főpásztor rendkívül nehéz körülmények között, hiányos tárgyi, anyagi és emberi feltételek mellett kezdett dolgozni, ezzel a mottóval: „Ha senki sem kezdi el, senki sem fogja befejezni.” Ők példák lehetnek a mai papok számára is, hiszen sokszor mi is nehéz körülmények között végezzük munkánkat, és erőt adhat olyan elődökre tekinteni, akiknek helyzete jelentősen nehezebb volt a mienknél, mégis óriási hittel és lelkesedéssel végezték a szolgálatot rendkívül értékes örökséget hagyva az utókorra.

Az eredetileg olasz nyelven írt munka átdolgozott, magyar változata most hagyta el a nyomdát A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása Patachich Gábor és Patachich Ádám érsekek idején (1733–1784) címmel, és a METEM, valamint a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár gondozásában jelent meg.


– Végezetül arra kérjük, fogalmazza meg papi hivatásának lényegét.

– Az Úr mindennap az életszentségre hív meg, de mindig idegen vizekre sodor. Saját életemben is megtapasztaltam, hogy a Gondviselés általában nem azt az életcélt tűzi ki számunkra, amit mi magunknak elképzelünk. Ezért nem gondolok arra, hogy hová hív az Isten a jövőben, hiszen mindig meglepetéseken keresztül vezetett eddig is. A Gondviselés útjai nem mindig a tervek szerint alakulnak, de ott kell helytállnom, ahol éppen szolgálok. Most az a feladatom, hogy a Pápai Magyar Intézetben lehessek paptestvéreim segítségére.

Tóth Tamás 1976-ban született Kecskeméten. Teológiai tanulmányait Veszprémben, Szegeden, majd a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként Rómában végezte. 2002-ben Kalocsán szentelték pappá a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye számára. 2004–2007 között káplán először Kiskunfélegyházán, majd Soltvadkerten, és ugyancsak 2004-től tart kurzusokat a szegedi teológián. 2006-ban egyháztörténelemből doktorátust szerzett a Pápai Gergely Egyetemen. 2007–2011 között az apostoli nuncius titkára volt Budapesten, 2011-ben nevezték ki a Pápai Magyar Intézet rektorává. Több egyháztörténeti tárgyú publikáció szerzője, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban pápai kápláni címmel tüntették ki.

Fotó: Várhelyi Klára

Jánosi Dalma/Magyar Kurír

Forrás

2015201