Mikulás a Pápai Magyar Intézetben

Idén is megrendezték a Rómában élő, illetve ott tanuló magyar papok, szerzetesek, szerzetesnők és papnövendékek hagyományos Mikulás-ünnepségét a Pápai Magyar Intézetben december 3-án este.

A Mikulás-ünnepség lehetőséget biztosított arra, hogy adventi találkozás, testvéri együttlét keretében közösen készüljön a Rómában élők közössége karácsonyra. A Pápai Magyar Intézet növendékei kis adventi-mikulásváró műsorral is készültek, és természetesen a végén megérkezett Szent Miklós püspök is.

Részt vettek a Szentszék szolgálatában dolgozó magyar atyák, a Pápai Német-Magyar Kollégium, a Pápai Görög Kollégium növendékei, Rómában élő papok, papnövendékek, szerzetesek és szerzetesnők.

Forrás és fotó: PMI

Forrás: Magyar Kurír

A Pápai Magyar Intézet növendékei a Jótanács Anyja kegyhelyére zarándokoltak

Az idén 75 éves római Pápai Magyar Intézet papi közössége – nyolc pap és egy papságra készülő diakónus – november 8-án, vasárnap a Róma közelében fekvő Mária-kegyhelyre, Genazzanóba látogatott, ahol a Jótanács Anyja kegyképét tisztelik több mint ötszáz éve.

A történet szerint Szkutariból (mai nevén Shkodra) csodálatos módon került Genazzanóba, az ágostonos szerzetesek által gondozott templomba a kegykép 1467. április 25-én, amikor az albán várost elérte a török veszély. A genazzanói kegykép előtt több szent és pápa is imádkozott már, többek között Bosco Szent János, Kalkuttai Szent Teréz, Boldog IX. Piusz, Szent XXIII. János és Szent II. János Pál pápa is felkereste. A hozzá intézett könyörgés XIII. Leó pápa rendeletére került be a loretói litániába, XVI. Benedek – aki pápává választása előtt maga is járt a zarándokhelyen – pedig Szűz Máriát, a Jótanács Anyját Genazzano pártfogójává nyilvánította.


Régi, ma is meglévő szokás, hogy a konklávé előtt a bíborosok magánemberként elzarándokolnak Genazzanóba, kérve Szűz Mária párfogását, akinek legfontosabb jó tanácsa a kánai menyegző történetére vezethető vissza, amikor Jézusra utalva azt mondja a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5)

A templomban temették el Boldog Stefano Bellesini ágostonos atyát is, aki 1840-ben itt halt meg: miután a pestisjárvány idején fáradhatatlanul és a veszéllyel nem törődve látogatta a betegeket, maga is a betegség áldozatává vált. Ő volt az első plébános, akit oltárra emeltek 1904-ben. A tiszteletére emelt kápolna üvegablakait a Pápai Magyar Intézet volt növendéke, Prokop Péter atya készítette 1974-ben. A vidék maga hosszú időn keresztül a Colonna hercegek birtoka volt. A város, egyben a nevezetes család egyik leghíresebb szülötte V. Márton pápa, akit a Luxemburgi Zsigmond német-római császár és magyar király védnöksége alatt összehívott konstanzi zsinaton választottak pápává 1417-ben.

A Pápai Magyar Intézet lakói felkeresték még Ariccia városát is, a Chigiek egykori palotáját. A család egyik leghíresebb tagja VII. Sándor pápa volt. Az ő megbízásából tervezte meg Gian Lorenzo Bernini nemcsak Ariccia központját, de a római Szent Péter teret is.

Magyarországon a Jótanács Anyja tiszteletére felszentelt egyetlen templom Tiszaalpáron található.
Forrás és fotó: Pápai Magyar Intézet

Forrás: Magyar Kurír

A Vatikáni Rádió interjúja Hegyi László helyettes államtitkárral

A Pápai Magyar Intézet fennállásának 75. évfordulója alkalmából rendezett ünnepi eseményeken jelen volt Hegyi László, az egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár, akivel a Vatikáni Rádió készített interjút.

Hegyi László október 26-án, hétfőn részt vett az Erdő Péter bíboros által bemutatott szentmisén. Rómában tartózkodása alatt előadást tartott a Pápai Magyar Intézet és a római Német-Magyar Kollégium hallgatóinak az állam és az egyház kapcsolatáról gyakorlati megközelítésben.

Október 27-én kedden délután kereste fel a Vatikáni Rádió stúdióját, ahol az évforduló mellett szólt az állam és az egyház együttműködéséről, kapcsolatáról, illetve a magyar kormány által a családok védelme érdekében tett intézkedésekről. Hangsúlyozta: az új alaptörvény túlmegy az állam és egyház szétválasztásán: „együttműködő elválasztási rendszert vezet be”, vagyis a közösség javára, közösségi célok érdekében együttműködhetnek.

A családszinódus kapcsán a helyettes államtitkár kiemelte: a család védelmében állami szinten is számos intézkedés történt az elmúlt években, hiszen az állam is kiemelten fontos szerepet tulajdonít a család védelmének, melyre a szinódus most újra felhívta a figyelmet. Az állam célja az, hogy jó legyen gyermeket nevelni Magyarországon – fogalmazott Hegyi László.

Forrás és fotó: Vatikáni Rádió

Forrás: Magyar Kurír

75 éves a római Pápai Magyar Intézet

A Pápai Magyar Intézet (PMI) alapításának 75. évfordulóját ünnepelték október 26-án a római San Girolamo della Carità-templomban. Az ünnepi szentmisén Erdő Péter bíboros mondott homíliát.

Erdő Péter szentbeszédét – Tóth Tamás, a PMI rektorának fordításában – teljes terjedelmében közöljük.

Kedves Testvéreim a püspöki és a papi rendben, a Diplomáciai Testület és a polgári hatóságok tisztelt képviselői, kedves Testvéreim!

Ezen a szentmisén nemcsak egy konkrét eseményért, egyben egy egész történetért adunk hálát az Úrnak. 75 évvel ezelőtt, 1940 fájdalmas nyarán XII. Piusz pápa megalapította a Pápai Magyar Intézetet. Már 1928-tól kezdve működött a történelmi Falconieri-palotában egy papi osztály a Magyar Akadémián. Ez az intézmény kapta meg – tiszteletre méltó elődöm, Serédi Jusztinián bíboros kérésére – a pápai alapító okiratot, amely azon kívül, hogy a papi kollégium rangját emelte, különleges biztonságot is nyújtott a számára. Erre a biztonságra rövidesen szükség is lett. A II. világháborút követően a kommunisták Magyarországon is hatalomra jutottak. A sztálinizmus szellemében keresték annak lehetőségét, hogy államosítsák és megszüntessék az intézetet. Azok a papok azonban, akik tanulmányi okokból vagy kutatási célból itt éltek, a Szentszék segítségét kérték, amely mindig kinevezett egy rektort, illetve egy, az intézet vezetéséért felelős papot. Ezekben a nehéz időkben szükséges volt az olasz rendőrség közbelépése is, hogy garantálni lehessen az pápai intézetbe történő szabad bejutást. A helyzet az 1964-ben, a Magyarország és a Szentszék között létrejött megegyezés következtében változott csak meg. Az általános enyhülés légkörében lehetővé vált, hogy újra ösztöndíjas papok érkezhessenek immár Magyarországról, nemcsak az emigrációból. A rektort a továbbiakban a Szentszék nevezte ki a magyar püspöki kar javaslata alapján.

Miután megvizsgáltuk a külső körülményeket, érdemes szemrevételezni a kollégium küldetésének lényegét. Az intézetet már felszentelt papok számára alapították, tehát nem szemináriumról van szó. A papok római tartózkodásának oka az, hogy különböző egyetemeken tanuljanak, anélkül azonban, hogy a statútumokban valamely felsőoktatási intézmény elsőbbsége meghatározásra került volna. Emiatt lehetséges az, hogy a magyar klérus a római tanulmányokon keresztül egy árnyalt, azonban az egyházhoz és a Szentszékhez mindig hűséges látásmódot vihet haza, amely magában foglalja az egyetemes egyház különféle szellemi áramlatait és hagyományait. És mennyire fontos volt ez az elmélyülés a II. vatikáni zsinat után! Meg kellett ismerni a zsinati mozgalom valódi gazdagságát, hogy magas szinten, feltétlen hűséggel lehessen dolgozni és tanítani a magyar egyházban. Nem felejtem el soha Boldog VI. Pál pápa irányunkban tanúsított szeretetteljes érdeklődését, amikor magánkihallgatáson fogadott bennünket, és mindegyikünkkel beszélt a tanulmányainkról és ezen tanulmányok fontosságáról az egyház életében. Nem véletlen, hogy római tanulmányaink után sajátos küldetéstudattal tértünk haza az otthoni körülmények közé.

Az évek során több mint 280 magyar pap folytatott itt az intézet ösztöndíjasaként tanulmányokat, és ezeket a legtöbbször sikeresen be is fejezték.

A mai evangéliumban Jézusnak a tanítványokhoz intézett szavait olvastuk: „Amint engem szeretett az Atya, úgy szerettelek én is titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben! Ha megtartjátok parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, ahogy én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok az ő szeretetében” (Jn 15,9–10). A körülmények különbözősége ellenére mindig létezett a Pápai Magyar Intézet papjai között egyfajta összetartozásérzés, mivel a papi életből nem hiányzott az a vágy, hogy az egyházat szolgálják, a lelkek üdvéért, a hit és a szeretet továbbadásán fáradozzanak.

A papok, akik most tanulnak Rómában, a kulturális és lelki gazdagság mellett a megújulás légkörével is találkoznak, egy olyan lelkiségi és történelmi mozgalommal, amelyben újra felteszik a hit és a vallási gondolat alapvető kérdéseit. A nagy antropológiai változás kontextusában, amely a mostani történelmi helyzetre jellemző, együtt keressük hitünk átadásának útjait és nyelvezetét, hitünknek, amelyet Jézus Krisztustól, Mesterünkről és Urunkról kaptunk, aki a mi szolgálatunk által a mai világba is meg akar érkezni. Különleges kegyelem, ha valaki az örök városban követheti ezt a fejlődést, közel Szent Péter utódához, összekapcsolódva a római egyház egészével. Kérjük Isten áldását a Pápai Magyar Intézet szolgálatára, minden élő és elhunyt tagjára, a magyar egyházra és a magyar népre. Ámen.

* * *

Az ünnepen részt vettek: Piero Marini címzetes érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke; Kocsis Fülöp hajdúdorogi metropolita; Thomas Anton Handgrätinger premontrei generális apát; több római kollégium rektora; a római pápai egyetemek képviselői; a Római Kúria több munkatársa; a Pápai Magyar Intézet volt és jelenlegi növendékei; Hegyi László egyházi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár; Érszegi Márk Aurél, Magyarország Szentszék melletti Nagykövetségének ideiglenes ügyvivője; Török Tamás, Magyarország Olaszországi Nagykövetségének első beosztottja; Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója.

A szentmisén a Collegium Germanicum et Hungaricum magyar növendékei asszisztáltak. A kórust vezette és orgonált Aradi László atya (Pápai Magyar Intézet, Veszprémi Főegyházmegye).

A Pápai Magyar Intézet 75 éve

A magyar papnövendékek képzése hosszú idő óta biztosított Rómában. XIII. Gergely pápa (1572–1585) tekintélyével alapították meg a Magyar Kollégium 1579-ben, amely a rákövetkező évben egyesült a Német Kollégiummal, így jött létre a ma is működő Pontificium Collegium Germanicum et Hungaricum. A XIX. században azután felmerült a már felszentelt papok római továbbképzésének kérdése is. Ebben közrejátszott az is, hogy 1881-ben megnyitották a Vatikáni Titkos Levéltárat. Magyarország az elsők között szervezte meg annak lehetőségét, hogy kutatók jöhessenek az Örök Városba, és kihasználhassák ezt az egyedülálló tudományos lehetőséget. Körülbelül ebben az időszakban alakultak meg Rómában azok a nemzeti tudományos és kulturális intézetek, amelyek egyik fő profilja a város jellegéből és a vatikáni levéltári kutatások új lehetőségéből adódóan a történeti kutatások támogatása lett. Az elsők között volt a magyar történeti intézet, amelynek fő megszervezője Fraknói Vilmos (1843–1924) történetíró, nagyváradi kanonok volt, aki saját költségén épített Rómában egy villát erre a célra. Az épület ma a Magyarország Szentszék melletti Nagykövetségének ad otthont. A vesztes I. világháború okozta sokkból kitörési utat kereső Bethlen István miniszterelnök (1921–1931) és Klebelsberg Kuno kultuszminiszter (1922–1931) kultúrpolitikájának köszönhetően a magyar állam 1927-ben megvásárolta a Róma központjában álló patinás Falconieri-palotát, amely az itáliai barokk építészet egyik legnagyobb alakjának, Francesco Borromininek (1599–1667) tervei alapján épült.

Itt kezdte meg működését az 1928/1929-es tanévtől kezdve a korábbi történeti intézetet is kiváltani szándékozó Római Magyar Akadémia, amely négy szekcióval, az egyházi, történeti (Történeti Intézet), művészi és főiskolai (általános tanulmányi) osztállyal működött. Az egyház vezetése rögtön ki is használta az új lehetőséget, hiszen ez első évfolyamban kilenc növendéket találunk, köztük olyan neveket, mint Koudela Géza (Esztergomi Főegyházmegye) és Werner Alajos (Szombathelyi Egyházmegye) egyházzenészek, vagy Ijjas József (Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye), későbbi kalocsai érsek. A papi osztály vezetését a veszprémi egyházmegyés Luttor Ferencre bízták. A sajátos jellegénél fogva kezdettől fogva nagy mértékben autonóm papi osztály hamar az önállósodás útjára lépett. 1939-ben kapta első önálló szabályzatát a Szentszék akkor erre illetékes dikasztériumától, a Szemináriumok és Tanulmányi Intézetek Kongregációjától. 1940-ben vált azután szervezeti értelemben függetlenné, amikor

XII. Piusz pápa (1939–1958) nevében és tekintélyével ugyanezen kongregáció megalapította a Pápai Magyar Egyházi Intézetet, engedélyezve számára a kitüntető, és a Szent Péter utódával való szorosabb kapcsolatot is jelentő „pápai” elnevezés használatát. Az alapító dekrétum 1940. július 16-án, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepén kelt. Az intézet a palota II. emeletét kapta meg, míg az alatta és felette levő részeket továbbra is az állami akadémia használja.

Az Intézet a háborút követően nehéz időszakot kellett, hogy átéljen. Luttor Ferenc, az első rektor már nem sokáig vezethette a PMI-t. A háború utáni zavaros helyzetben, a gyorsan erősödő kommunista diktatúra miatt Argentínába kényszerült emigrálni, helyét 1947-ben Péterffy Gedeon, majd 1951-ben Mester István, 1953-ban pedig hosszabb időre régensi minőségben Zágon József vette át. Ebben az időben az Intézet nem fogadhatott többet Magyarországról növendékeket, és napi rendszerességgel a létéért kellett küzdenie a diktatúrával. A PMI ekkor a hazájukat elhagyni kényszerült egyháziak menedékhelyévé vált. Ekkor lett néhány évre a hazáját szintén elhagyni kényszerült Prokop Péter (1919–2003) kalocsai főegyházmegyés pap festőművésznek is otthona a palota II. emelete. Prokop 1958-ban festette ki a kápolnát. Ekkor lett a kápolna titulusa Szent Kereszt felmagasztalása, de nemcsak az, hanem a 137. zsoltár ott ábrázolt jajkiáltása „Ott ültünk Babilon folyóvizei mellett és sírtunk […] A fűzfákra akasztottuk ott hangszereinket”, valamint az ábrázolt magyar és magyar vonatkozású szentek is kétségkívül az 1956-os magyarországi eseményekre emlékeztették azt, aki a kápolnában imádkozott.

A Szentszék és a Magyar Népköztársaság 1964-ben kötött egy részleges megállapodást, amely – többek között – az Intézet helyzetét is stabilizálta. A korábbi lakóknak azonban el kellett hagyniuk a palotát, akik így megalapították a római Szent István Házat. A Pápai Magyar Intézetet 1964-től Zemplén György, 1968-től Fábián Árpád, 1972-től Bagi István, 1979-től Dankó László, majd 1987-től egy évig Keresztes Szilárd vezették, és újra érkezhettek növendékek, az intézet így újra eredeti küldetését tölthette be.

A szabadság valódi szelét azonban csak a rendszerváltás időszaka hozta el. 1988-tól Ternyák Csaba, 1992-től Gonda Imre, 1996-tól Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia jelenlegi elnöke, 1998-tól Németh László, 2011-tól Tóth Tamás vezetik a PMI-t. A kápolna négy evangélistát ábrázoló üvegablakait Hajnal János (1913–2010) készítette, az Intézet volt növendékének, Kada Lajos (1924–2001) érseknek a hagyatékából 2002-ben. A rendszerváltást követően, a megváltozott körülményeknek megfelelően szükséges volt a PMI jogi helyzetét rendezni. A jelenleg érvényes statútum és szabályzat 2010-től érvényesek. Az Apostoli Szentszék és Magyarország között 1997-ben kötött nemzetközi szerződés módosításakor, amelyet 2013-ban írtak alá, és 2014. február 10-én lépett életbe, figyelembe vették a Pápai Magyar Intézet és a Római Magyar Akadémia együttélésének sajátos viszonyait, valamint a történelmi sajátosságokat, és rendezték a Falconieri-palotában élés jogi alapjait. Ekkor került a PMI által mindig is használt II. emelet saját tulajdonába.

1928-tól kezdve már több mint 280 növendéke volt a háznak, akik elsősorban a magyarországi egyházmegyékből származnak, de az Intézet története során már voltak szerzetes, határon túli, valamint olasz egyházmegyés pap lakói is a háznak. Legtöbben az esztergomi, illetve esztergom-budapesti, valamint az egri és a győri egyházmegyékből érkeztek.

2013-ban, a Pápai Magyar Intézet jogi rendezésének évében emléktáblát állított a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a palota bejáratánál, amelynek felirata emlékezteti az arra járót: „Tudósok, hitvallók és kiemelkedő egyházi vezetők nemzedékei kerültek ki e falak közül. Szolgálja az Intézet a jövőben is Egyházunk és Hazánk építését.”

Tóth Tamás

Fotó: Bókay László

Forrás: Magyar Kurír

Veni Sancte a Pápai Magyar Intézetben

Magyarok Nagyasszonya előestéjén, október 7-én a Szentlélek segítségül hívásával, szentmise keretében kezdődött meg ünnepélyesen is az új akadémiai év a Pápai Magyar Intézetben, amely éppen 75 évvel ezelőtt, 1940-ben, a XII. Pius pápa idején történt szentszéki alapítás révén vált önálló intézménnyé.

A szentmisét Tóth Tamás pápai káplán, rektor mutatta be. Az itt tanuló papok és az itt szolgálatot teljesítő három munkatárs mellett koncelebált a Vigilancia Bizottság elnöke, Szentmártoni Mihály jezsuita, Melo Lajos domonkos szerzetes, valamint Kovács Gergely pápai káplán, a Kultúra Pápai Tanácsának irodavezetője, aki az ünnepi szentbeszédet tartotta.

Kovács Gergely buzdításában arra hívta fel a figyelmet, hogy elsősorban tanulni küldték ide a növendékeket, hogy töltekezzenek, kamatoztassák a rájuk bízott talentumokat. Emellett azonban fontos az is, hogy megismerjék Rómát, az egykori római civilizáció romjaitól kezdve a különböző művészetek kimagasló egyéniségeinek alkotásain keresztül a mai olasz kultúráig. Ezen túl természetesen itt a Vatikán, a Szentszék közelsége, amely egyedülálló lehetőséget ad arra is, hogy a világegyház központi történéseit, működését közelről láthassák a hallgatók.

A Pápai Magyar Intézetnek ebben az évben két új növendéke van, így jelenleg összesen kilencen tanulnak itt: Aradi László (Veszprémi Főegyházmegye) liturgikus teológiát, Bárdos Krisztián (Egri Főegyházmegye) kateketikát, Eiben Tamás (Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye) dogmatikát, Hodász András (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) történeti teológiát, Kaposi Gábor (Győri Egyházmegye) patrisztikus teológiát, Lábár Tamás diakónus (Pécsi Egyházmegye) egyháztörténelmet, Nagy Krisztián (Egri Főegyházmegye) fundamentális teológiát, Szakács Tibor (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) biblikumot és Urbán Evariszt (Hajdúdorogi Főegyházmegye) keleti teológiát hallgat.

Fotó: Aradi László

Forrás: PMI/Magyar Kurír

A szentszéki-magyar diplomáciai kapcsolatok 20. századi történetéről tartottak konferenciát Rómában

A budapesti nunciatúra felállításának 95., és a szentszéki-magyar diplomáciai kapcsolatok újraindulásának 25. évfordulója alkalmából a Római Magyar Akadémia és Magyarország Szentszéki Nagykövetsége június 12-én konferenciát rendezett – tájékoztatott Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója.

A rendezvényt a Római Magyar Akadémia igazgatójának és Magyarország szentszéki nagykövetének köszöntő szavait követően Paul Richard Gallagher, a vatikáni államtitkárság államközi kapcsolatokért felelős titkára, valamint Mikola István, a Külgazdasági és Külügyminisztérium biztonságpolitikai és nemzetközi együttműködésért felelős államtitkára nyitották meg. Paul Gallagher, a vatikán „külügyminisztere” beszédében a Budapesten, 2015. április 14-én rendezett konferencián elhangzott előadásához kapcsolódva összefoglalta a szentszéki-magyar kapcsolatok történetének legfontosabb csomópontjait.

Mikola István az elmúlt 25 év kapcsolattörténetének sikeres elemeit kiemelve hangsúlyozta az elmúlt évek egyházpolitikai szemléletváltásának jelentőségét.

A délelőtt második felében előbb Angelo Acerbi érsek, a rendszerváltozást követő első budapesti nuncius elevenítette fel a 25 évvel ezelőtti eseményekkel kapcsolatos személyes élményeit, majd Erdődy Gábor egyetemi tanár, volt szentszéki nagykövet ismertette az Antall-kormány egyházpolitikai stratégiájának lényegi elemeit. A délelőttöt Hegyi László, az Emberi Erőforrások Minisztrériuma Egyházi, Nemzetiségi és Civil Társadalmi Kapcsolatokért felelős helyettes államtitkárának az 1997. évi szentszéki-magyar Megállapodást, valamint a Megállapodás 2013. évi módosítását bemutató előadása zárta.

Míg a délelőtti ülés a 25. évforduló alkalmából a rendszerváltás egyházpolitikai aspektusait vizsgálta, a délutáni program a budapesti nunciatúra felállításának 95. évfordulója alkalmából a 2007-ben kutathatóvá vált vatikáni levéltári fondokban végzett magyar kutatások eredményeit mutatta be.

Johan Ickx, a vatikáni államtitkárság történeti levéltárának igazgatója bevezető előadásában a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának levéltárában őrzött anyagok kutatásához kínált a magyar egyháztörténetírás számára szempontokat. Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora előadásában arról beszélt, miként követte nyomon és értékelte a Szentszék az első világháborút követő másfél évben a hazánk területén lejátszódó radikális változásokat, mígnem megérlelődött a budapesti nunciatúra felállításának igénye. Tóth Krisztina, az MTA – Pázmány Péter Katolikus Egyetem „Lendület” Kutatócsoportjának tagja az első budapesti nuncius, Lorenzo Schioppa követutasítása alapján ismertette a Szentszék által Magyarország esetében legjelentősebbnek ítélt problémaköröket. Fejérdy András, a Római Magyar Akadémia tudományos titkára a püspöki hűségeskü ügye körüli vitákat és a kérdés 1924-es rendezését, Csíky Balázs pedig Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás 1937-ben előterjesztett, a püspökök kinevezésének menetén változtatni szándékozó javaslatának sorsát elemezte.

Véghseő Tamásnak, a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola rektorának a magyar görögkatolikus egyház és a Szentszék közötti kapcsolatok alakulását vizsgáló előadását követően Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója beszélt a magyar jezsuitáknak egy törökországi tudományos intézet felállítására vonatkozó tervéről és a terv szentszéki fogadtatásáról. A tudományos ülést a Vatikáni Államtitkárság történeti levéltárában dolgozó Somorjai Ádám OSB előadása zárta, melyben Cesare Orsenigo és Angelo Rotta budapesti nunciusok szerepét vizsgálta a magyarországi szerzetesrendek 1927 és 1935 között megvalósuló szentszéki vizitációjában.

A konferencia megrendezését a Külgazdasági és Külügyminisztérium támogatása tette lehetővé, a tanácskozás előadásait tartalmazó kötet a Közép- és Kelet-Európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány támogatásával lát napvilágot az év folyamán.

Fotó: Várhelyi Klára

Forrás: Magyar Kurír

Te Deum a római Pápai Magyar Intézetben

Megtartották év végi hálaadásukat Rómában a Pápai Magyar Intézet (PMI) lakói. Június 5-én este a hagyományoknak megfelelően egy nevezetes római templomba zarándokoltak el – tájékoztatta szerkesztőségünket a PMI.

A Te Deum helyszíne ebben az esztendőben a Gianicolo dombon fekvő San Pietro in Montorio, vagyis Aranyhegyi Szent Péter-templom volt.

A templom nevében is megtalálható aranyhegy elnevezés a föld jellegzetes, sárgásbarna színére utal. Az egyik ókeresztény hagyomány szerint ezen a helyen feszítették keresztre Szent Péter apostolt, ennek emlékét a templomhoz tartozó kolostor udvarán álló tempietto (templomocska) őrzi. A reneszánsz építészet egyik remekműve ez, amelyet a híres itáliai építész, a Szent Péter-bazilika első terveit is elkészítő Donato Bramante tervezett. Az 1500-ban elkészült, a reneszánsz és a barokk művészet remekeivel is ékesített templom a spanyol királyi pár, Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella megbízásából készült, akik így adtak hálát gyermekük születéséért.

A helyet, amelyet a 15. század vége óta a ferencesek látnak el, Kálmán Peregrin OFM, a mátraverebély-szentkúti kegyhegyigazgatója mutatta be a Pápai Magyar Intézet lakóinak.

A szentmise főcelebránsa Szentmártoni Mihály jezsuita volt, az intézetet felügyelő Vigiliancia Bizottság elnöke, aki homíliájában a hálaadás fontosságára hívta fel a figyelmet, amelynek három formája lehet: szóbeli, a tanúságtétel általi és a hittel történő hálaadás. A szentmisén jelen volt Melo Lajos domonkos atya, a Vigiliancia Bizottság tagja is.

Ebben az akadémiai évben a Pápai Magyar Intézetnek kilenc növendéke volt: Aradi László (Veszprémi Főegyházmegye) liturgikus teológiát, Bárdos Krisztián (Eger) kateketikát, Eiben Tamás (Debrecen-Nyíregyháza) dogmatikát, Hodász András újmisés (Esztergom-Budapest) történeti teológiát, Lovassy Attila újmisés (Vác) patrisztikus teológiát, Nagy Krisztián (Eger) fundamentális teológiát, Szakács Tibor (Kalocsa-Kecskemét) biblikumot, Urbán Evariszt (Hajdúdorog) keleti teológiát és Vízi János újmisés (Eger) pasztorálteológiát tanulnak. Közülök ketten, Lovassy Attila és Vízi János fejezik be tanulmányaikat, és térnek vissza egyházmegyéjük szolgálatára, hogy Magyarországon kamatoztathassák Rómában szerzett tapasztalataikat.

Fotó: Pápai Magyar Intézet

Forrás: Magyar Kurír

Pio atya nyomdokain zarándokoltak a római Pápai Magyar Intézet papjai

San Giovanni Rotondóba, Szent Pio atya sírjához zarándokoltak május 1. és 3. között a római Pápai Magyar Intézet papjai – tájékoztatta szerkesztőségünket Tóth Tamás, az intézmény rektora.

A jelenkori Itália nagy szentje, a híres gyóntató nyomában járva a zarándokok először Pietrelcinába látogattak, ahol Pio atya Francesco Forgione néven 1887-ben meglátta a napvilágot. Ezt követően Beneventóba érkeztek, ahol mint kapucinus szerzetest 1910-ben pappá szentelték.

A szent 1916-ban került a Puglia régióbeli San Giovanni Rotondo városba – amely ma hatalmas zarándokközpont –, itt jelentek meg a testén 1918 szeptemberében Jézus látható, vérző sebei, a stigmák, amelyeket azután ötven éven keresztül, egészen haláláig viselt.

A kriptába, Pietrelcinai Szent Pio sírjához egy 36 mozaikkal díszített út vezet. A mozaikok egyik oldalon Assisi Szent Ferenc, a másik oldalon Pio atya életéből vett jelenteket ábrázolnak. Ez utóbbiak közt látható egy magyar vonatkozású is: a szentté avatáshoz készült akták arról tanúskodnak, hogy Pio atya, akinek 150 bilokációját, vagyis ugyanabban az időben két helyen való jelenlétét jegyezték fel, egyszer a börtönben lévő Mindszenty József bíborost is meglátogatta, és elvitte neki a misézéshez szükséges kenyeret és bort. Ezt a jelenetet idézi fel a szlovén származású Marko Rupnik jezsuita művész alkotása. (A nemrégiben elkészült mátraverebély-szentkúti szabadtéri oltár mozaikja szintén Marko Rupnik műve.)

Rupnik atya korábban így nyilatkozott a Vatikáni Rádiónak arról, hogy Pio atya bilokációi közül miért éppen a Mindszenty bíborosnál való megjelenést örökítette meg:

„Amikor tanulmányoztam Pio atya bilokációit, köztük a Mindszenty bíborosnál tett jelenését, rögtön azt gondoltam, hogy talán ez a legrendkívülibb az egész spirituális teológia történetében. A bilokálás teológiailag a Szentlélek ajándéka az egyháznak, néhány szent, néhány spirituális személy által. Célja, hogy megerősítse a híveket a feltámadásba vetett hitükben. A nyolcadik nap, vagyis a feltámadás napjának elővételezése, amelyben a test megszabadul a tér és idő kötelékeitől, és feloldva ettől a két dimenziótól valóban pneumatikus, spirituális lesz.

Pio atya Mindszenty bíborosnál való megjelenésekor magával vitte a szentmise minden kellékét. Ez azért rendkívüli, mert általában a bilokáció alkalmával a szentek, a személyek változtatnak helyet. Ő azonban tárgyakat is magával vitt. Mint az előbb mondtam, a nyolcadik nap, vagyis a feltámadás, Krisztus napjának elővételezéséről van szó. Felmerül a kérdés: a világ melyik anyaga alkotja már most a nyolcadik nap részét? A szentségekkel kapcsolatos matéria. Ezért vitte tehát magával Pio atya a kenyeret és a bort, mert azok olyan anyagok, amelyek az Eucharisztiában Krisztus Testévé válnak. Rendkívüli dolog, hogy Pio atya Mindszenty bíboroshoz megy, segít neki a szentmise bemutatásában, amelyre olyan nagyon vágyott a bíboros. Ezt maga Pio atya mondja el szó szerint a Positióban.”

A Pápai Magyar Intézet növendékei hazafelé meglátogatták az 5. századi Monte Sant’Angelo-kegyhelyet is, amely a középkori Itália egyik legfontosabb zarándokhelye volt. Az ide vezető zarándokút mentén található San Giovanni Rotondo.

Fotó: Pápai Magyar Intézet

Forrás: Magyar Kurír

Interjú Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával

A Róma szívében működő Pápai Magyar Intézet immár száz éve lehetőséget biztosít a magyar papoknak, hogy bekapcsolódhassanak a világegyház lüktetésébe. Tóth Tamás rektorral beszélgetünk az intézetről, szolgálatról, tudományról és hivatásról.


– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) bizalmából és a Katolikus Nevelési Kongregáció kinevezésével 2011-től a Pápai Magyar Intézet rektori szolgálatát végzi az örök városban. Mit jelent Önnek ez a kinevezés?

– Mindenekelőtt nagy meglepetésként ért. Arra számítottam, előző állomáshelyem után ismét plébániai szolgálat következik majd. Természetesen nagy megtiszteltetés és komoly kihívás a Pápai Magyar Intézet rektorának lenni. Különleges látásmód kialakítására ad lehetőséget, hiszen egyrészt Rómában a magyar egyházat képviselhetem, ezáltal lehetőségem nyílik arra, hogy közelről láthassam a világegyház működését, amelynek szívdobbanását fantasztikusan lehet itt követni. Különleges élmény ez, és remélem, hogy e színes és gazdag tapasztalatot otthoni szolgálatom során is tudom majd kamatoztatni.

– Honnan erednek a Pápai Magyar Intézet gyökerei, és milyen céllal alapították?

– A gyökerek a 19. század második feléig nyúlnak vissza, hiszen 1881-ben XIII. Leó pápa megnyitotta a kutatók előtt a Vatikáni Titkos Levéltárat. XIII. Leó pápát személyes vonatkozású élmények is kötötték a római Falconieri-palota épületéhez, hiszen bíborosként itt vendégeskedett, innen vonult be a konklávéra, melyen aztán pápává választották. A levéltári dokumentumokhoz való hozzáférés és kutatás nagyon sok nemzet számára intellektuális és kulturális kihívást jelentett. A magyarok elsők között jelentkeztek, hogy erre a célra intézetet szeretnének alapítani az örök városban.

Az alapítási okirat Fraknói Vilmos választott püspök, nagyváradi kanonok nevéhez fűződik, aki alapítványt hozott létre Rómában, és ennek érdekében megépíttette a Fraknói-villát, amely jelenleg a Szentszék melletti magyar nagykövetség székhelye. Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter bölcsen úgy gondolta, hogy a határozott, céltudatos kultúrpolitika kiutat jelenthet a trianoni katasztrófa után. Kulturális expanzió volt ez a magyar politika részéről. Egész Európában számos Collegium Hungaricum alapításával olyan hálózatot hoztak létre, melynek célja a magyar kultúra terjesztése.

A tudományos ösztöndíjak révén a magyarok is bekapcsolódhattak az európai oktatás áramlatába. Ezzel a céllal vásárolta mega a magyar állam 1927-ben a neves itáliai építész, Francesco Borromini által tervezett barokk stílusú, lenyűgöző szépségű Falconieri-palotát, melynek második emeletén később az önállósodott Római Magyar Akadémia papi osztálya működött.

A Pápai Magyar Egyházi Intézet alapításának dátuma 1940, Kármelhegyi Boldogasszony ünnepéhez kötődik. Az intézet célja elsősorban az, hogy továbbtanulási lehetőséget adjon felszentelt papok számára a római pápai egyetemeken azért, hogy a tudást, amelyet itt megszereztek, otthon kamatoztassák.


– Milyen típusú feladatokkal jár a rektori szolgálat?

– Fő feladatom, hogy azt a színes társaságot és jó közösséget, amely jelenleg kilenc felszentelt papból áll, segítsem tanulmányai folytatásában, hivatalos ügyeik intézésében, és biztosítsam, hogy megfelelő körülmények között a lehető legjobban használhassák ki az itt eltöltött időt. Fontos faladatomnak tekintem azt is, hogy olyan papi közösséggé formálódjunk, amelyben az oltár szolgálatát és a rekreációs időt is Isten nagyobb dicsőségére tudjuk megélni.

– A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia hivatalos ügyeinek intézésében is közbenjár. Milyen típusú tevékenységet jelent ez?

– Évszázados hagyomány a katolikus egyházban, hogy úgynevezett római ágensek segítik az otthoni püspökök munkáját. Ezt a hivatalt a magyar egyházban mindig a Pápai Magyar Intézet rektora látja el. Ez azzal a megbízatással jár, hogy hivataloknál, intézményeknél a püspökök meghatalmazásával kapcsolatos hivatalos ügyekben nevükben eljárhatok.

– Rektori teendői mellett az MKPK kérésére Magyarország szentszéki nagykövetségének egyházügyi tanácsadója is. A magyar állam és az egyház közötti együttműködést hogyan segíti?

– Közös tevékenységünk egyik értékes gyümölcsének tekintem, hogy hosszú idő után sikerült tisztázni a Pápai Magyar Intézet jogi helyzetét. 2012–2013-ban a szentszéki–magyar vegyes bizottság havi rendszerességgel ülésezett, többek között azzal a céllal, hogy ezt a kérdést tisztázza. A Római Magyar Akadémiával való együttműködésünk nagyon harmonikus, de fontosnak tartottuk, hogy a Pápai Magyar Intézet önálló jogállásának kérdését hosszú távon egyházi és magyarországi érdekeket is figyelembe véve rendezni tudjuk. Ez azt jelenti, hogy a Falconieri-palota második emelete az intézmény saját tulajdonába került.

– A Collectanea Vaticana Hungariae sorozatban 2011-ben megjelent az Ön doktori disszertációja. Ez Magyarország török idők utáni egyházi újjászületésével foglalkozik, és a két egykori kalocsai-bácsi érsek, Patachich Gábor és Patachich Ádám tevékenységén keresztül mutatja be a magyar egyház korabeli helyzetét. A Pápai Gergely Egyetem felkérte, hogy ugyanerről az időszakról kurzust tartson. Miért fontos ez az időszak a világegyház számára?

– Nagyon örülök, hogy ennek a régiónak a történeti gazdagságát belevihetem a jövő egyháztörténészeinek tudatába. Érdekesség, hogy kutatásaim fő alakjai, Patachich Gábor, illetve Patachich Ádám a Pápai Gergely Egyetem elődjében, a Római Kollégium nevet viselő intézetben tanultak.

A Magyarország újjászületéséért fáradozó két főpásztor rendkívül nehéz körülmények között, hiányos tárgyi, anyagi és emberi feltételek mellett kezdett dolgozni, ezzel a mottóval: „Ha senki sem kezdi el, senki sem fogja befejezni.” Ők példák lehetnek a mai papok számára is, hiszen sokszor mi is nehéz körülmények között végezzük munkánkat, és erőt adhat olyan elődökre tekinteni, akiknek helyzete jelentősen nehezebb volt a mienknél, mégis óriási hittel és lelkesedéssel végezték a szolgálatot rendkívül értékes örökséget hagyva az utókorra.

Az eredetileg olasz nyelven írt munka átdolgozott, magyar változata most hagyta el a nyomdát A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye 18. századi megújulása Patachich Gábor és Patachich Ádám érsekek idején (1733–1784) címmel, és a METEM, valamint a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár gondozásában jelent meg.


– Végezetül arra kérjük, fogalmazza meg papi hivatásának lényegét.

– Az Úr mindennap az életszentségre hív meg, de mindig idegen vizekre sodor. Saját életemben is megtapasztaltam, hogy a Gondviselés általában nem azt az életcélt tűzi ki számunkra, amit mi magunknak elképzelünk. Ezért nem gondolok arra, hogy hová hív az Isten a jövőben, hiszen mindig meglepetéseken keresztül vezetett eddig is. A Gondviselés útjai nem mindig a tervek szerint alakulnak, de ott kell helytállnom, ahol éppen szolgálok. Most az a feladatom, hogy a Pápai Magyar Intézetben lehessek paptestvéreim segítségére.

Tóth Tamás 1976-ban született Kecskeméten. Teológiai tanulmányait Veszprémben, Szegeden, majd a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként Rómában végezte. 2002-ben Kalocsán szentelték pappá a Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye számára. 2004–2007 között káplán először Kiskunfélegyházán, majd Soltvadkerten, és ugyancsak 2004-től tart kurzusokat a szegedi teológián. 2006-ban egyháztörténelemből doktorátust szerzett a Pápai Gergely Egyetemen. 2007–2011 között az apostoli nuncius titkára volt Budapesten, 2011-ben nevezték ki a Pápai Magyar Intézet rektorává. Több egyháztörténeti tárgyú publikáció szerzője, 2012-ben a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével, 2013-ban pápai kápláni címmel tüntették ki.

Fotó: Várhelyi Klára

Jánosi Dalma/Magyar Kurír

Forrás

2015201