Bemutatták a római Pápai Magyar Intézet történetét ismertető kötetet

Bemutatták a nagyközönségnek Tóth Tamás „A Pápai Magyar Intézet, Róma” című könyvét június 26-án, Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem (PPKE) Szent II. János Pál pápa dísztermében. Az eseményen részt vett Ternyák Csaba egri érsek.

A Pápai Magyar Intézet (PMI) és a Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség (METEM) Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítványa által megrendezett könyvbemutatón jelen volt Alberto Bottari de Castello, hazánk apostoli nunciusa és Kocsis Fülöp hajdúdorogi érsek-metropolita is.


Ternyák Csaba egri érsek ― aki hallgatója és rektora is volt az intézetnek ― előadásában a PMI papképzésben betöltött szerepéről beszélt. Elmondta, a tridenti zsinatot követően megnövekedett annak az igénye, hogy megfelelően képzett, a tudományokban jártas és a pápához hű papok álljanak az Egyház szolgálatában. A PMI is e célnak felelt meg és felel meg ma is. Az intézet elsősorban a papok továbbképzésében játszik szerepet. Elősegíti, hogy az ide járó növendékek Rómát otthonuknak érezzék, különös tekintettel a pápához fűződő személyes kapcsolatra. Az itt tanuló növendékekben erősödik a romanitas és a catholicitas, de betekintést kaphatnak a Római Kúria működésébe is. Ez azért fontos, mert a legtöbb itt tanuló diák később fontos pozícióba fog kerülni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy az itt töltött évek alatt megfelelő szinten elsajátíthatják az olasz nyelvet. Ternyák Csaba érsek végül Lászay János 16. században élt gyóntató kanonok sírfeliratát idézte:

„Vándor, ha látod, hogy az, ki a fagyos Dunánál született, most római sírban pihen, ne csodálkozz: Róma mindannyiunk hazája.”

Zombori István történész a szervezők nevében köszöntötte a megjelenteket. Mint elmondta, az intézetnek egyház- és kultúrtörténeti jelentősége van. Elődje a magyar állam által fenntartott római Collegium Germanicum-Hungaricum 1927-ben létrehozott papi osztálya volt. Ezt a részleget 1940. június 16-án XII. Piusz pápa emelte a Pápai Magyar Intézet rangjára. Az intézmény a Via Giulia 1. szám alatti Falconieri-palota második emeletén kapott helyet.


Kránitz Mihály, a PPKE Hittudományi Karának dékánja a PMI egykori növendékeként is szólt a megjelentekhez. Kiemelte, hogy a könyvet olvasva az a benyomásunk támadhat, hogy az intézet történetében minden évnek súlya van. Bőséges a kötet képanyaga, e „beszélő képek üzenete pedig érthetően cseng az olvasó fülében”. A könyv közelebb visz bennünket a magyar Egyház római jelenlétének megértéséhez. Több szinten is tárgyalja a témát: bemutatja a pápákkal való kapcsolatot, felsorolja a növendékeket, de az épület históriáját is megismerhetjük. „A PMI jelentősége abban áll, hogy biztosította a nagy pápai egyetemeken tanuló hallgatóknak a megfelelő hátteret” ― mutatott rá előadásában Kránitz Mihály.


Erdődy Gábor történész, egyetemi tanár, volt szentszéki nagykövet elmondta, az intézet egy kedvező időszakban indult, ám később, főleg 1948-tól, a kommunista diktatúra egyre inkább igyekezett ellehetetleníteni a Katolikus Egyház működését, ez pedig a PMI-re is hatással volt. 1964-ben a Szentszék és a magyar kormány között létrejött részleges megállapodás eredménye volt, hogy ismét tanulhattak magyarországi papok az intézetben. A PMI helyzetének normalizálására közvetlenül a rendszerváltás után került sor.


Tóth Tamás, a PMI rektora, a könyv szerzője elmondta, egy könyv bemutatója egyben a keresztelője is, ráadásul most „ikrek születtek”, hiszen Il Pontificio Istituto Ecclesiastico Ungherese, Roma címmel a kiadvány olasz nyelven is megjelent.

Tóth Tamás megköszönte Balog Zoltán miniszternek az Emberi Erőforrások Minisztériuma anyagi támogatását, a rektor elődök, valamint Molnár Antal és Kálmán Peregrin OFM szakmai segítségét, a METEM munkatársainak és a Szent István Társulatnak pedig a könyv létrehozásában és terjesztésében végzett munkáját.

Képgaléria:

 

Fotó: Lambert Attila

Baranyai Béla/Magyar Kurír

Könyv jelent meg a Pápai Magyar Intézet történetéről

A Pápai Magyar Intézet (PMI) történetét bemutató könyv jelent meg. Az intézetet 2011 óta vezető Tóth Tamás magyarul és olaszul is kiadott művét ma délután mutatják be Budapesten, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen.

MTI-HÍR

Tóth Tamás az MTI-nek elmondta: a Rómában működő PMI-ben olyan felszentelt magyar papok tanulnak ösztöndíjasként, akik valamilyen posztgraduális képzésen vesznek részt, licencia – a teológiai képzésben a doktorit megelőző fokozat – vagy doktori dolgozatukat írják.

A rektor felidézte: a magyar állam 1927-ben vásárolta meg a via Giulián álló patinás Falconieri-palotát, hogy akadémiát alapítson magyar diákoknak, kutatóknak. A Római Magyar Akadémián négy osztály működött: történeti, művészeti, általános és egyházi kollégium, amely 1940-ben önállósult.

Hozzátette: a leválást az akadémiáról Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás és Luttor Ferenc rektor kezdeményezte, talán megsejtve valamit a következő évek történéseiből. Mindenesetre ettől kezdve a Szentszék lett a PMI legfőbb felügyeleti szerve, és a kommunizmus idején éppen ez mentette meg a bezárástól – mutatott rá Tóth Tamás.

A háború után a Római Magyar Akadémia fokozatosan elvesztette kulturális, tudományos intézet funkcióját, a követség osztályaként működött és a Rákosi-rezsim hivatalnokai lakták.

Ekkor már a PMI-re sem érkezhettek papok tanulni, de “itt gyűlt össze az egyházi magyar emigráció”. A rektor úgy fogalmazott: “a PMI stratégiailag kemény dió volt a Rákosi-rendszernek, az intézet akadályozta meg, hogy a magyar egyházat teljesen elszigeteljék Rómától”. Az épületben lakó emigráns papok ugyanis nem voltak hajlandók kiköltözni és tartották a kapcsolatot az otthoniakkal is.

Kitért arra: a PMI-t természetesen többször is megpróbálták felszámolni, működését ellehetetleníteni. Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter 1948 végén egy papírfecnin szólította fel a PMI-t vezető Péterffy Gedeont, hogy számoljon el a korábban kapott ellátmánnyal. Arra, hogy az intézet megszűnt, a szóhasználatból lehetett következtetni, Ortutay Gyula ugyanis Péterffy Gedeont az intézet volt igazgatójaként szólította meg.

A papság azonban továbbra sem volt hajlandó kiköltözni az épületből, így “hidegháború alakult ki a palota földszintjét, első és harmadik emeletét használó hivatalnokok és a másodikon lakó papság között”. Kardos Tibor, az akadémia igazgatója 1949-ben bezáratta az épület kapuját, amelyen ezután csak engedéllyel, látogatóként léphettek volna be a PMI lakói, 1950-ben pedig odáig fajult az ellenségeskedés, hogy teljesen megtiltották a ki-be járást a második emelet lakóinak. A papok ekkor előbb egy ablakon közlekedtek, majd feltörtek egy addig használaton kívüli kertaput, és felváltva őrizték, nehogy valaki megjavítsa rajta a zárat.

Hozzátette: a közlekedési tilalmak különböző állomásain a papság többször az olasz rendőrségtől kapott segítséget, hogy bejuthasson az épületbe vagy épp elhagyhassa azt.

Az 1956-os forradalom idején a kommunista rendszer palotában tartózkodó hivatalnokai elmentek, a teljes épület feletti felügyeletet az emigráns papok vették át. Ők a forradalom november 4-i leverése után sem voltak hajlandók visszaadni az akadémia épületrészeit, mert a házban időközben diákkollégiumot alakítottak ki a Magyarországról menekülő fiataloknak, akik közül többen Rómában folytatták tanulmányaikat – ismertette a rektor.

A Kádár-kormány 1957 októberében tudta csak visszavenni a palota őt illető részeit, úgy, hogy megfenyegették az olasz államot, ha nem segít nekik ebben, bezáratják a budapesti olasz kulturális intézetet.

Az egyházi és állami intézmény emeletei között ezután sem volt feszültségmentes a kapcsolat. A rektor példaként említette, hogy az akadémia – korábban a kistarcsai internáló táborban dolgozó – gondnoka példádul a teljes papságot lelövetéssel fenyegette, ha ők is használni merészelik az épületben működő liftet.

Tóth Tamás elmondása szerint a Szentszék és Magyarország 1964-ben kötött megállapodása többé-kevésbé a PMI helyzetét is rendezte. Az intézet élére 1964-ben – a megállapodás értelmében a magyar kormány által is jóváhagyott – rektort neveztek ki, és ismét tanulhattak a PMI-ben Magyarországról érkező papok. A kommunista hatalom azonban ezután is folyamatosan nyomást gyakorolt az intézetre, amelynek a rendszerváltásig vezetői és ösztöndíjasai között is voltak az állambiztonság által beszervezett ügynökök. Az ezt sejtő emigráns papok és az ösztöndíjasok kölcsönös gyanakvással figyelték egymást, ez pedig – a kommunista hatalom szándékának megfelelően – nagyon megnehezítette az intézetben folyó munkát.

A rendszerváltás óta az intézet szabadon működik, a Szentszék és Magyarország közötti, 2013. évi megállapodás rögzíti, hogy a Falconieri-palota második emelete a PMI tulajdona. A PMI fenntartója a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia, protektora a mindenkori magyar prímás.

(mti)

Forrás

Megjelent a római Pápai Magyar Intézetet bemutató könyv

Június 26-án mutatják be a Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében Tóth Tamás “Pápai Magyar Intézet, Róma” – című könyvét, illetve annak olasz nyelvű kiadását (Il Pontificio Istituto Ecclesiastico Ungherese, Roma).

„Minden intézmény annyit ér, amennyi hagyományt tud teremteni” – idézte a PMI alapítója, Luttor Ferenc 1947-es mondatát Tóth Tamás, akivel a Vatikáni Rádió stúdiójában beszélgettünk a hiánypótló kötetről, melyet egyaránt haszonnal forgat érdeklődő, ösztöndíjas, kutató. A 100 oldalas, igényes kiállítású könyv dokumentumértékű fényképekkel, forrás jegyzetekkel, illetve egy összefoglaló táblázattal szolgál a Pápai Magyar Intézet rektorairól, papjairól, protektorairól.

Ferenc pápa 2016-ban üzenetben köszöntötte az alapításának 75. évfordulóját ünneplő intézetet. Ebből idézünk:

“Róma ősi és nagyhírű városában a keresztény hit számos bizonyságát találjuk: nem csupán az Apostolok és más szentek tiszteletreméltó földi maradványait és a Római Pápa székét, hanem sok pápai egyetemet és egyéb katolikus intézetet is, ahol az Egyház hitét és tanítását nagy igyekezettel és következetesen oktatják. Nem csoda hát, ha sok nemzet itt keresett olyan helyet, ahol magasabb tanulmányokat folytató, kiváló fiai tartósan lakhatnak. Ezek közé a házak közé tartozik a tiszteletreméltó elődünk, XII. Pius által 1940. július 16-án alapított Pápai Magyar Egyházi Intézet is. A későbbi időkben, azok miatt a különféle nehézségek miatt, amelyeket a magyarországi kommunista rendszer okozott, nem csupán a Katolikus Egyháznak abban a nemes nemzetben élő pásztorai és hívei, hanem ez a római intézet is sérelmeket szenvedett és veszélybe került. Ezek miatt akkor a Szentszéknél keresett és talált segítséget. Most tehát örömmel értesültünk arról, hogy ez az Intézet alapításának 75. évfordulóját ünnepli”.

(gá)

Forrás

Lásd még: Magyar Kurír, 2016. június 19.

Ferenc pápa a papsághoz: Nagyban gondolkodjatok!

Tekintsetek mindig magasra és nagyban gondolkodjatok – erre hívta Ferenc pápa a papságot, különösen is a fiatal papokat. Június 1-jén audiencián fogadta a Klérus Kongregáció plenáris ülésének résztvevőit a Vatikánban. A háromnapos tanácskozáson részt vett Tóth Tamás pápai káplán, a Pápai Magyar Intézet rektora is.

Átfogó képzés

Aki megkapja a felszentelt szolgálat nagy ajándékát, egy vonzó és egyben elvárásteli út előtt áll – emlékeztetett a pápa. Felhívta a figyelmet az átfogó képzésre, amelyet a 2016 végén kiadott Ratio Fundamentalis dokumentum is kijelöl. A pápa a hívás varázsáról és a vele járó elkötelezettséget igénylő elvárásokról szólt a plenáris ülés résztvevőinek.

A fiatal papok megélik szolgálatuk kezdetének örömét

A fiatal papokról szólva elmondta, hogy megélik szolgálatuk kezdetének örömét mindazzal együtt, amit elvesztettek miatta. Egy fiatal pap szíve az első tervek lelkesedése és az apostoli fáradozás aggodalma között él, amelyekbe bizonyos félelemmel merül el. Ez a bölcsesség jele. Vállára kezd nehezedni a felelősség, a számos pasztorális elkötelezettség és Isten népének elvárásai. Hogyan éli tehát meg mindezt egy fiatal pap? Mit hordoz szívében? Mire van szüksége, hogy lábai ne bénuljanak le a félelem és az első nehézségek láttán, miközben siet elvinni az evangéliumi örömhírt az embereknek? – tette fel a kérdést a Szentatya.

Ne bélyegezzük meg a fiatalokat azzal, hogy likvid nemzedék

Mindenekelőtt ne bélyegezzük meg a fiatalokat azzal, hogy likvid nemzedék, akikből hiányzik a szenvedély és nem rendelkeznek ideálokkal. Az a tény, hogy vannak törékeny, irányt vesztett, szétesett vagy a fogyasztás és az individualizmus kultúrájától megfertőzött fiatalok, ne akadályozzon meg bennünket abban, hogy a fiatalokra kreatív, leleményes, a változásban bátor, másokért és az olyan eszmékért, mint a szolidaritás, igazságosság és béke önmagukat feláldozni képes emberekre tekintsünk. A fiatal papokra tehát mint az Isten Szavától megvilágosodott személyekre tekintsünk – hívott Ferenc pápa. Majd ezt üzente nekik: kiválasztottak vagytok, kedvesek vagytok az Úrnak!

Komolyan meg kell vizsgálni a hivatásuk hitelességét

Ezt követően egy másik szempontot is kiemelt a fiatal papokkal kapcsolatban. Nagyon fontos, hogy olyan plébánosokat és püspököket találjanak, akik ösztönzik őket és nemcsak azért várják őket, mert helyettesítésre és az üres helyek betömésére van szükség. Komolyan meg kell tehát vizsgálni a hivatásuk hitelességét és sosem szabad egyedül hagyni őket. Ha a püspöknek a titkára átad egy listát, hogy kik keresték aznap és látja, hogy kereste egy pap, ha aznap nagyon elfoglalt, akkor este vagy legkésőbb következő nap hívja vissza és beszéljék meg a dolgokat, értékeljék ki azokat együtt, ha sürgős, ha nem – kérte a pápa. Az a fontos, hogy a pap érezze, van egy hozzá közel álló atya mellette.

Fáradhatatlanul imádkozni, mindig előrehaladni, szívvel végezni a szolgálatot

Végül három ajánlást fogalmazott meg a pápa a papoknak, különösen is a fiatal papoknak: fáradhatatlanul imádkozni, mindig előrehaladni, szívvel végezni a szolgálatot. Imádkozzanak fáradhatatlanul, még azon az áron is, hogy a fáradtságtól elalszanak az Oltáriszentség előtt. Ettől ne féljenek, az Úrnak tetszik ez. Csak legyenek ott Előtte. Továbbá legyenek mindig úton, egy pap ugyanis sohasem „érkezik meg”. Tehát mindig legyenek naprakészek és maradjanak nyitottak Isten meglepetéseire. Küzdjenek az önmagukra hivatkozás ellen, maradjanak meg a közösség hálójában anélkül, hogy saját elgondolásaikra összpontosítanának. Szívvel végezzék szolgálatukat, mert a papi élet nem a vallásgyakorlás vagy a liturgikus szertartások bürokratikus hivatala. Sokat beszéltünk már a „bürokratikus papról”, az állami papságról, aki nem a nép pásztora – jegyezte meg Ferenc pápa. A papi életet úgy éljük meg, hogy a magasba tekintünk és nagyban gondolkodunk – buzdította a Klérus Kongregáció plenáris ülésének résztvevőit a Szentatya.

(sv)

Forrás

Interjú

Te Deumot ünnepeltek a Pápai Magyar Intézetben

Szentmise keretében adtak hálát május 29-én, hétfőn este a most befejeződő akadémiai évért a Pápai Magyar Intézet növendékei a római Szent Apollinárisz-bazilika Szűz Mária-kápolnájában.

A 8. században alapított templom és a mellette lévő épület, amely jelenleg a Pápai Szent Kereszt Egyetem székhelye, sok szállal kötődik a magyarsághoz. 1574-től a 18. század végéig a jezsuiták vezette Collegium Germanicum et Hungaricum működött ott, ahol azok tanultak, akik később a hazai egyházi megújulás vezéralakjai lettek.

A szentmisét Szentmártoni Mihály jezsuita, az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság elnöke mutatta be. Homíliájában kiemelte, hogy egy diáknak háromszor illik hálát adnia minden sikeréért és sikertelenségéért, amelyekkel a Gondviselés tanítja: először ősszel, amikor kezdetét veszi az akadémiai év, ezt követően karácsony tájékán, amikor évközi mérleget von, majd zárásul a tanév végén.

A szentmisén részt vett az intézetben szolgálatot teljesítő négy munkatárs is, Tóth Tamás pápai káplán, rektor és az ösztöndíjasok mellett koncelebrált az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság másik tagja, Kovács Gergely pápai káplán is.

A Pápai Magyar Intézetnek ebben az évben öt állandó növendéke volt: Ádám Miklós (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) biblikumot, Kaposi Gábor (Győr) patrisztikus teológiát, Molnár János (Szombathely) erkölcsteológiát, Nagy Csaba (Debrecen-Nyíregyháza) házasság- és családteológiát, valamint Végerbauer Richárd (Győr) biblikus teológiát tanult.

Ezen túl, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán, ebben az akadémiai évben lehetőség volt arra is, hogy kutatói ösztöndíjjal egy-két hónapot töltsenek itt teológiai tanárok, illetve papok, így Artner Péter (Eger), Baán István (Hajdúdorog), Berkes László (Eger), Gánicz Endre (Nyíregyháza), Gyurkovics Miklós (Kassai Eparchia), Racs Csaba (Eger), Obbágy László (Nyíregyháza) és Törő András (Debrecen-Nyíregyháza) erősítették a ház közösségét. Ők doktorátusuk elkészítése vagy más kutatási projektjeik miatt tartózkodtak Rómában.

Forrás: Pápai Magyar Intézet

Fotó: Végerbauer Richárd

Forrás

Kitüntették Dobos Andrást, a budapesti apostoli nuncius egykori titkárát

A Magyarország és a Szentszék kapcsolatainak fejlesztése terén kifejtett munkássága elismeréseként Dobos András, a budapesti apostoli nunciatúra korábbi titkára a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét vehette át május 24-én, szerdán Rómában, a Pápai Magyar Intézetben rendezett ünnepség keretében.

Az ünnepeltet Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora, valamint Orosz Atanáz miskolci görögkatolikus püspök köszöntötte.

A kitüntetést átnyújtó Habsburg-Lotharingiai Eduard szentszéki magyar nagykövet laudációjában rámutatott, hogy a kétoldalú diplomáciai kapcsolatokat konkrét emberek fejlesztik és ápolják, akik ahhoz sokat hozzátesznek saját személyiségükből is. Dobos András esetében ez – egyebek mellett – egy egészen különleges módon is megvalósult: éveken át ő tolmácsolta Alberto Bottari de Castello nuncius szavait a különböző világi vagy egyházi rendezvényeken. „Mondhatjuk úgy, hogy a pápa képviselőjének magyar hangja volt, tehát Péter utódának szavát segített eljuttatni a magyar hívekhez” – emelte ki a nagykövet.

Dobos András a győri Czuczor Gergely Bencés Gimnáziumban 2000-ben tett érettségit követően a Miskolci Görögkatolikus Egyházmegye (akkor: Apostoli Exarchátus) diakónusa (2009), majd papja (2011) lett. Egyetemi tanulmányait a nyíregyházi Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán, majd Rómában, a Pápai Gergely Egyetemen folytatta, a Collegium Germanicum et Hungaricum ösztöndíjasaként.

Nyíregyházán püspöki titkárként szolgált, 2010–2013-ig a Szent Atanáz Hittudományi Főiskola docense, 2011–2013-ig a Görögkatolikus Papnevelő Intézet tanulmányi prefektusa, majd propedeutikus évfolyamának elöljárója volt. 2013 és 2016 között a Magyarországi Apostoli Nunciatúra másodtitkáraként szolgált. 2016-tól Rómában, a Pápai Keleti Intézetben folytat doktori tanulmányokat.

Forrás és fotó: Magyarorszagszentszek.blogspot.hu

Magyar Kurír

Forrás

Nápolyban jártak a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai

Az ösztöndíjasok ellátogattak a nápolyi-öbölbeli Ischia szigetére, a Szent Januáriusz vértanú püspökről elnevezett székesegyházba és a föld alatti Nápolyba is. A résztvevők beszámolója szerint útjuk lelki csúcspontját a San Severo-kápolnában található Fátyolos Krisztus-szobor jelentette.

„Nápoly gyönyörű, különösen három napig” – ahogy egy helyi lakos mondta a buszon. Mi tagadás, a rendezettség, a tisztaság nem erőssége a városnak, s tényleg igaz lehet, hogy csak egy szabály van érvényben: nincsenek szabályok. Úton odafelé nem gondoltuk – fogalmaz az utazás egyik résztvevője –, hogy Márai szavai igazolódnak, aki a sok utcagyerek kapcsán megjegyezte: „Otthonuk nincs. Mindenki szereti őket, senki nem törődik velük.” Az emberek szegények, mégis barátságosak. Ferenc pápa is megjegyezte Nápoly egyik peremkerületében: „Az élet Nápolyban soha nem volt könnyű, mégsem volt soha szomorú.”

Mielőtt a várossal ismerkedtek volna, a Nápolyi-öböl egyik szigetére, Ischiára utaztak a zarándokok. A szigethez egy híddal csatlakozó hatalmas sziklán páratlan szépségű erődítmény áll – a Castello Aragonese falai között egykor klarissza kolostor működött.

Nápoly védőszentje Szent Januáriusz (San Gennaro) beneventói püspök, aki hat társával együtt szenvedett vértanúságot a Diocletianus-féle keresztényüldözés idején. A mártír püspök vérét felfogták, s a fiolát a róla elnevezett székesegyházban őrzik. Az alvadt vér minden évben háromszor folyékonnyá válik. A 14. század végétől vannak írásos nyomai e természetfeletti jelenségnek. A vércsoda miatt május első vasárnapján, szeptember 19-én, illetve december 16-án több ezren látogatnak el a nápolyi dómhoz, hogy szemtanúi lehessenek a csodának. 2015-ben, Ferenc pápa látogatásakor a félig folyékonnyá vált vér láttán Crescenzio Sepe bíboros, Nápoly érseke így kommentálta a csodás eseményt: „San Gennaro szereti Ferenc pápát. A vére félig folyékonnyá vált.” A pápa pedig így válaszolt: „A püspök azt mondja, hogy a vér félig folyékonnyá vált. Ez azt jelenti, hogy a szent félig szeret minket, kicsit még meg kell térnünk ahhoz, hogy jobban szeressen.”

A San Gennaro-székesegyházban temették el I. Lajos magyar király öccsét, a fiatalon megölt Endrét, akiről a Pápai Magyar Intézet ösztöndíjasai is megemlékeztek.

A leghíresebb nevezetességeken kívül „Napoli Sotterranea”, azaz a föld alatti Nápoly volt kirándulásuk egyik legérdekesebb úti célja. A város alatt húzódó alagútrendszer kialakulása a város történetének kezdeteivel függ össze. A Rodosz szigetéről érkező görög telepesek által alapított várost hamar kinőtte a lakosság, így attól keletre új települést építettek, Neápolisz (jelentése „Újváros”, ebből származik Nápoly mai magyar neve is) néven. A földből kibányászott tufát használták az építkezés alapanyagaként. A kitermelés következtében létrejött alagutak sem maradtak üresen, ez lett a vízvezeték-hálózat alapjává, mely a középkorig üzemelt. A középkorban egy járvány miatt le kellett csapolni a vizet, hogy megelőzzék a fertőzés továbbterjedését. A világháborúk idején óvóhelyként szolgált a föld alatti Nápoly. Az alagútrendszer egy kilométeres része járható be, helyenként igen szűk szakaszokon.

A PIM-ösztöndíjasok háromnapos nápolyi útjának lelki csúcspontja a Fátyolos Krisztus-szobor megtekintése volt. A San Severo-kápolnában található, a halott Krisztust lepellel fedve ábrázoló, márványból faragott remekművet Giuseppe Sanmartino alkotta 1753-ban.

Finom, áttetsző márványfátylon át szemlélhető az Úr megkínzott teste. Arcvonásai, a keresztre feszítés okozta sebek, a pulzáló erek és a kiálló bordák drámaian közel hozzák a Megváltó szenvedését, halálát. Holtában, kiterítve is megszólal: „Érted! Érted?” A látvány csendes, könnyes hálaadásra késztet. Nápolyt látni már csak ezért is érdemes! – olvasható az utazásról írt beszámolóban.

Forrás és fotó: Pápai Magyar Intézet

Forrás

Kaposi Gábor beszámolója

Veni Sancte a római Pápai Magyar Intézetben: indul a tanév

Itália védőszentje, Assisi Szent Ferenc ünnepén, a Szentlélek segítségül hívásával, szentmise keretében kezdődött meg ünnepélyesen is az új akadémiai év a Pápai Magyar Intézetben.

A szentmisén, amelyen részt vett az itt szolgálatot teljesítő három munkatárs is, az ösztöndíjasok mellett koncelebrált az intézetet felügyelő Vigilancia Bizottság elnöke, Szentmártoni Mihály jezsuita, valamint a tagok, Melo Lajos domonkos és Kovács Gergely pápai káplán.

A szentmisét Tóth Tamás pápai káplán, rektor mutatta be. A napi evangéliumot, Mária és Márta történetét alapul véve kiemelte, hogy Mártához hasonlóan biztosan vannak dolgok, amelyek nyugtalanítanak bennünket, így talán a most Rómába érkezőket is, hiszen sok új, ismeretlen kihívással kell az év során szembenézniük. Fontos azonban előre nézni. Notker Wolf, most leköszönt bencés prímás apát egyik német nyelvű könyvének a címe: A pesszimisták az esőben állnak, az optimisták a felhők alatt fürdenek (Läuft. Pessimisten stehen im Regen. Optimisten duschen unter Wolken.), arra tanít bennünket, hogy nagyon sok múlik azon, hogy mi magunk hogyan állunk hozzá ahhoz, amit éppen csinálunk. És ebben bátoríthat bennünket az, hogy Rómában jóformán a szentek lábnyomain járunk, Szent Péter és számos szent itt lévő sírja, emlékhelye összekapcsol bennünket az Egyház egyetemes küldetésével. A Szentlélek kiáradása révén Isten kegyelme és a szentek közbenjárása segítse azokat, akik itt vannak, hogy tanulmányaik végén többlettel tudjanak hazatérni majd ahhoz képest, amivel elindultak ide.

A Pápai Magyar Intézetnek ebben az évben négy új növendéke van, így a kutatói ösztöndíjasok mellett egész évben öten vannak itt: Ádám Miklós (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) biblikumot, Kaposi Gábor (Győr) patrisztikus teológiát, Molnár János (Szombathely) erkölcsteológiát, Nagy Csaba (Debrecen-Nyíregyháza) házasság és családteológiát és Végerbauer Richárd (Győr) biblikus teológiát tanul.

Ezen túl, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia döntése nyomán, ebben az akadémiai évben van lehetőség arra is, hogy kutatói ösztöndíjjal egy-két hónapot töltsenek itt teológiai tanárok, illetve papok. Jelenleg Gánicz Endre (Nyíregyháza), Artner Péter (Eger) és Törő András (Debrecen-Nyíregyháza) erősítik a ház közösségét. Ők doktorátusuk elkészítése vagy más kutatási projektjeik miatt tartózkodnak Rómában.

(Forrás: PMI)

Forrás: VR