Molnár Antal a kulturális diplomáciáról, a római iskoláról és a Falconieri-palotáról

Zsúfolásig megtelt a Budapesti Olasz Kultúrintézet nagyterme tavaly november végén azon a könyvbemutatón, amelyet a magyar állam legértékesebb külföldi ingatlanjáról írt, szép kiállítású könyv ismertetésére rendeztek. A római Falconieri-palota csaknem száz éve szolgálja a magyar tudományt és művészetet, de magáról az épületről mostanáig nem jelent meg összefoglaló történeti munka.

Napjainkban mi lehet a feladata egy európai nagyvárosban működő magyar kulturális intézetnek? – kérdezem Molnár Antal történészt, a Római Magyar Akadémia volt igazgatóját.
– A magyar diplomácia három lábon áll: létezik a klasszikus diplomácia, a gazdaságdiplomácia és a kultúrdiplomácia. Ez utóbbinak az a feladata, hogy segítse az első kettő munkáját, amit leginkább a befogadó ország sajátosságaihoz való alkalmazkodással lehet elérni. Más feladatot jelent a kulturális alkalmazkodás New Yorkban, és mást Kisinyovban, és azt is figyelembe kell venni, hogy a magyar kulturális jelenlétnek is más-más hagyományai vannak. Róma talán a világ legsajátosabb közege ebből a szempontból. A város több ezer éves múltja, a Római Birodalomtól kezdve napjainkig nyomon követhető nemzetközi jellege különleges helyzetet jelent. Róma nem csupán Olaszország fővárosa, hanem a Caput Mundi, a világ feje. Ez jellemzi a város belső mozgását és önértelmezését is. A XVII. századtól kezdve minden nemesi-főpapi utazás kötelező állomása volt.

– A város sok száz éve hatalmas zarándok- és idegenforgalmat bonyolít le, nemzeti tudományos és kulturális intézeteket mégis csak az 1800-as években alapítottak.
– Ennek az az oka, hogy ekkortól vált a történészek számára hozzáférhetővé egy seregnyi forrás, és a XIX. századtól, főként a vatikáni gyűjtemények hivatalos megnyitása után nyíltak a különböző művészeti és tudományos intézetek. A régiségtár, pápai fegyvertár már korábban is látogatható volt, de XIII. Leó pápa a vatikáni levéltárat is megnyitotta az érdeklődők előtt. Ezt követően minden kultúrnemzet tudományos intézetet alapított Rómában, némelyik többet is.
A németeknek például van régészeti, történeti, művészettörténeti intézetük, művészeti akadémiájuk és egyházi tudományos intézetük is. A franciáknak és a spanyoloknak szintén három-három intézetük van, az egyháziakat nem is számítva.

Molnár Antal

– Ezek szerint Magyarország abban az időszakban a világ tudományos és művészeti élvonalához tartozott.
– Feltétlenül, mert oda akart tartozni, és tett is érte. A XIX. század végének római intézetalapítási mozgalmához kapcsolódott Fraknói Vilmos, akinek köszönhetően Magyarország tudományos és művészeti jelenléte igen erős lett az Örök Városban. És hogy a magyar tudományos jelenlét nemzetközileg is elismert, komoly rangot jelentett Rómában, azt az is bizonyítja, hogy X. Pius pápát trónra lépésekor, 1904-ben a város tudós közössége nevében Fraknói Vilmos köszöntötte.

– Fraknói hogyan lett Róma „rajongója”?
– Akkor már több évtizede egyháztörténeti kutatásokkal foglalkozott, de közben számára is zárva voltak a vatikáni archívumok. A levéltár megnyitása lázba hozta, de közben másoknak is segíteni akart, ezért alapította meg a Római Magyar Történeti Intézetet. A mai magyar kulturális jelenlétnek Rómában ez az egyik alapja. A másik pedig az 1927-ben Klebelsberg Kunó kultuszminiszter által, Gerevich Tibor közreműködésével megalapított Római Magyar Akadémia, amely 1928-tól működik a Falconieri-palotában. Klebelsberg tudatosan folytatni akarta Fraknói intézetének hagyományát, és a tudományos kutatások támogatása mellé erős művészi jelenlétet is akart. De ez sem volt teljesen új gondolat részéről, hiszen Fraknói Vilmos maga is alapított egy művészházat.

– A római magyar iskola alkotóinak művészete jól ismert, de kik dolgoztak a Fraknói-féle művészházban?
– Ott is neves művészek, mint például Iványi-Grünwald Béla, Koszta József, Rigele Alajos, de ennek a művészháznak más volt a célja: Ipolyi Arnold törekvéséhez kapcsolódóan a magyar egyházművészetet akarták megújítani. A római iskola néven ismertté vált alkotócsoport viszont a magyar művészet megújításához keresett ihletet. Jól átgondolt és esztétikailag is értékes művészkör volt ez, törekvéseiket, céljaikat Gerevich Tibor fogalmazta meg. A magyar művészettörténetben kicsit mostohán kezelik a római magyar iskolát, aminek több oka is van. Gerevich szándékosan gondolta úgy, hogy nem a párizsi vonalhoz kellene csatlakoznia a fiatal magyar művészeknek, és ezt sokan nem bocsátották meg neki.

Forrás: MTI

A palota kovácsoltvas kapuja. Az épület 1928 óta ad otthont a Római Magyar Akadémiának

– Mindenesetre a római magyar iskola működését a Klebelsberg-féle intézet tette lehetővé. Volt más funkciója is?
– A Római Magyar Akadémia működésének tulajdonképpen két alapja volt Kardos Tibor kinevezéséig: a tudományos kutatásokat és a művészeti megújulást segítette. Utána egy harmadik funkciót is kapott: kulturális programokat kezdtek szervezni benne. Maga a hely, a palota kínálta ezt a funkcióbővülést, mert hatalmas terei és könnyű elérhetősége alkalmassá tették kiállítások, hangversenyek, konferenciák, előadások szervezésére. És a második világháború után Rómában már főként ilyen kulturális intézetek nyíltak. Viszont Kardos után tíz évig lényegében semmi nem történt a Római Magyar Akadémián, tevékenysége beszűkült, és leginkább a kommunista Magyarország kémközpontjaként funkcionált. 1959 után tért vissza az élet, amikor is lényegében egy szocialista kultúrház feladatait kapta meg.

– A megvalósítás színvonalától függetlenül ez fontos szerepe lehet, nem?
– Európa fővárosaiban igazából kulturális intézetek működnek, mivel a háború után a politika irányítói a nemzetek közeledéséhez fontos eszköznek gondolták a kultúrát. Róma annyiban különleges, hogy itt tudományos és művészeti intézetek is jelen vannak. A Római Magyar Akadémia ezzel a hármas szerepkörrel a magyar tudományos, kulturális és művészeti életet tudja képviselni Rómában, és egyúttal be is illeszkedik a római szellemi környezetbe. A név kötelez: legalább annyira rómainak kell lennie, mint magyarnak, és nemcsak kultúrháznak, hanem valódi akadémiának. Ez hatalmas esély.

– Ráadásul az épület nagyon jó helyen van.
– Igen, a Római Magyar Akadémia kiválóan megközelíthető belvárosi palotában működik, amely kilencven éve a magyar kultúra fellegvára. Szörényi László irodalomtörténész, volt római nagykövet mondta a könyvbemutatón: nagyon fontos, hogy ezt az ékszerdobozt ne szeméttel hajigáljuk tele, hiszen akkor ki fognak minket nevetni. Ez nyilván nemcsak azt jelenti, hogy ne bóvlit vigyünk Rómába, hanem azt is, hogy ami az egyik helyen esetleg újszerű vagy izgalmas, az máshol kínos vagy nevetséges.

– Az intézet patináját nyilván az épület is növeli.
– A Falconieri-palotát Francesco Borromini tervezte, valódi gyöngyszeme a belvárosnak. 1515-ben vásárolta meg a területet Giuliano Ceci lateráni kanonok, és építtette föl itt kis reneszánsz palotáját. II. Gyula pápa előtt, akiről nevét az utca – Via Giulia – kapta, ez még közel sem az a reprezentatív terület volt, mint ma. Istállók álltak a környéken, és itt húzódott Aurelianus császár városfala. A palotát 1570 körül eladták az Odescalchi családnak. Ez nagyon érdekes magyar kapcsolat, hiszen Benedetto Odescalchi XI. Ince néven jutott a pápai trónra 1676-ban, és nem véletlenül kapta a „Magyarország megmentője” nevet, döntő szerepe volt a török uralom alóli fölszabadításban. Rómába költöző őse Paolo Odescalchi volt, kúriai diplomata. 1571-ben ő lelkesítette Messinában Don Juan d’Austria csapatait a lepantói tengeri csata előtt.

– Ma mégsem Odescalchi-palota néven ismert az épület.
– Mert az évszázadok során többször váltott tulajdonost. Az Odescalchiak a Farnese család egy oldalágának, a laterai hercegnek, Mario Farnesének adták el a palotát. Az ő életében is komoly szerepet játszott Magyarország, ugyanis zsoldoskapitány volt, és 1595-ben Esztergom ostrománál meg is sérült. 1638-ban vették meg a Falconierik, egy firenzei eredetű bankárcsalád. Orazio és Lelio, a bankár és a monsignore. Gyakori családi modell ebben az időben. A család bankár ága számos római arisztokratának hitelezett, sőt a pápa kincstárnokai és a firenzei kolónia vezetői voltak, és mecénásként jelentős szerepük volt. Az ő idejükben „barokkosították” a reneszánsz palotát. Ehhez a feladathoz a barokk Róma Bernini mellett legnagyobb mesterét, Borrominit bízták meg.

– Mi maradt meg a reneszánsz palotából?
– Borromini megtartotta az eredeti falakat, de újakat is épített, néhány teret átboltozott, és kialakította a palota lodzsáját, amelyet a közeli Farnese-palota lodzsája inspirált, de önálló koncepciót valósított meg. Nagyjából húsz római művét ismerjük. 1646-ban kezdte el a munkát. Akkor kapta a megbízatást, amikor Lelio Falconierit bíborossá nevezték ki. A sors iróniája, hogy Lelio sohasem költözött be az igényei szerint átalakított palotába. Testvére, Orazio volt a valódi építtető, új szárnyakat terveztetett Borrominivel, kiegészítve a meglévő épületrészeket, stukkókat készíttetett a belső terekben.

– A falfestmények is neki köszönhetők?
– A palota szekkóit ismeretlen művészek festették a XVIII–XIX. században. A kor divatos, úgynevezett groteszk stílusában készítették. A szó a grottából származik, Néró palotájának, a Domus Aureának a feltárásánál talált képek ihlették. A XVI. században, amikor előkerültek a maradványok, azt gondolták, a festmények egy föld alatti helyiséget, grottát díszítettek.

– Nem sok római palotáról – még ha magyar vonatkozású is – készült eddig hazai monográfia. Mi késztet valakit ilyen könyv megírására?
– 2011-től 2016-ig voltam a Római Magyar Akadémia igazgatója. A barokk korral foglalkozó történész számára óriási élmény ilyen palotában élni, az épület és a Római Magyar Akadémia története római munkám kezdete óta foglalkoztatott. Tudományos konferenciát korábban rendeztek ugyan a Falconieri-palotáról, és tanulmánykötet is megjelent az akadémiáról, de olyan összefoglaló és illusztrált munka nem, amelyet az érdeklődő olasz és magyar nagyközönségnek is oda lehet adni. A több évig tartó munka során végig együtt dolgoztam Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával, aki társszerzőként a Pápai Magyar Intézet történetét írta meg. A kutatásokat a Balassi Intézet vezetése is támogatta, a kötet az intézetnek nyújtott NKA-támogatás segítségével jelenhetett meg. A könyvhöz DVD melléklet is tartozik, amelyen Petényi Katalin és Kabay Barna a Római Magyar Akadémiáról készített szép filmje látható.

– Mi lehet az oka annak, hogy a Római Magyar Akadémia az ösztöndíjjal itt dolgozó kutatók és művészek számára a többi Klebelsberg Kunó által alapított intézethez képest is sokkal erősebb kötődést és pozitív érzelmet vált ki?
– Ez valóban így van, saját példámmal is megerősíthetem. Éveken keresztül éltem Párizsban doktoranduszként, és nagy szeretettel gondolok a városra, de nem hiányzik. Róma egészen más. Szimbolikusnak is tekinthető, hogy a „Róma mindannyiunk közös hazája” szállóige épp egy római magyar sírkövön maradt fenn, Lászay János gyulafehérvári főesperes, római magyar gyóntató XVI. századi reneszánsz sírjára vésték rá a Santo Stefano Rotondóban. Róma mindannyiunké, a városban otthon érezzük magunkat. A birodalom, majd a pápaság olyan egységét teremtették meg a kulturális-tudományos-művészeti világnak, hogy mindenki a sajátjaként tekinthet a városra. Nem csak mi, magyarok vagyunk ezzel így: egy flamand, ír vagy szlovák ugyanígy érezhet.

Forrás

Római magyarok imája a Magyar Akadémiánál a veronai buszbaleset áldozataiért

A római magyarok január 21-én, szombaton este a Római Magyar Akadémia épülete előtt gyertyát gyújtottak a tragikus veronai buszbaleset áldozatainak emlékére. A Palazzo Falconieri homlokzatát díszítő Magyarok Nagyasszonya emlékkép előtt a Via Giulián a Pápai Magyar Intézet hallgatói vezették az imádságot, melyen részt vett Habsburg-Lotharingiai Eduard, szenszéki magyar nagykövet. Paczolay Péter római magyar nagykövet jelenleg Veronában tartózkodik, éppen a balesettel kapcsolatos hivatalos ügyek intézése miatt.

Január 24-én, kedden reggel 8-kor a Szent Péter-bazilika altemplomában található Magyarok Nagyasszonya kápolnában a veronai baleset áldozataiért mutat be szentmisét Németh László olaszországi magyar főlelkész.

Budapesten január 23-án, hétfőn reggel az Országház előtt felvonták, majd félárbocra eresztették a nemzeti lobogót a veronai buszbaleset áldozataiért elrendelt nemzeti gyásznapon. A Kossuth Lajos téren tartott megemlékezésen jelen volt Áder János államfő, Orbán Viktor miniszterelnök és Kövér László, az Országgyűlés elnöke.

Az olaszországi sajtó továbbra is nagy részvéttel emlékezik a veronai baleset áldozataira és sérültjeire. Miközben a rigopiano-i lavina-tragédia miatt az áldozatok felkutatása a havas romok és törmelék alatt tovább folytatódik, nem feledkeznek meg egy másik ország nagy nemzeti gyászáról, mely most éppen a fájdalomban és a szenvedésben különösképpen is összekapcsolja a két baráti országot.

(vl)

Forrás

A Falconieri-palota – Könyvet mutattak be az egyház és az állam közös kincséről

A Budapesti Olasz Kultúrintézetben mutatták be november 30-án azt a könyvet, mely hazánk legértékesebb külföldi ingatlanáról, a római Falconieri-palotáról szól. A Via Giulián álló épület ad otthont a Római Magyar Akadémiának és a Pápai Magyar Intézetnek (PMI).


A képekkel illusztrált kötetet az akadémia augusztusban hazatért egykori igazgatója, Molnár Antal és Tóth Tamás, a PMI jelenlegi rektora írta. A kötetet Erdő Péter bíboros, Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főigazgatója, művészettörténész és Szörényi László irodalomtörténész, hazánk egykori olaszországi nagykövete mutatta be.

A bemutató elején Molnár Antal, aki 2011 szeptemberétől volt a Római Magyar Akadémia igazgatója, arról beszélt, hogy az ugyanakkor érkező Tóth Tamás rektorral azért vállalkoztak a könyv megírására, mert átfogó történelmi, művészettörténeti és egyháztörténeti tanulmány ez idáig nem született e méltán híres épületről. Hozzátette, eleinte egy kisebb füzet elkészítését tervezték, mely röviden bemutatta volna a palotát és a benne működő két intézményt, de a szövegek és a képek mennyisége végül gazdagon illusztrált könyv kiadását tette lehetővé. Tóth Tamás egyháztörténész a könyvbemutatón elmondta, a történelmi helyszín, valamint az épület kiemelkedő szerepe a magyar egyház történetében óhatatlanul felébresztette benne az igényt, hogy feltárja a múltját, s kutatási eredményeit közzétegye a palota egykori lakói, jelenlegi ösztöndíjasai, illetve minden érdeklődő számára. Kiemelte, külön öröm volt számára, hogy egykori rektorok, növendékek a könyv készítésének hallatán számtalan fotót, dokumentumot küldtek el neki.

Farbaky Péter művészettörténészként is nagyra értékelte a kötet képi anyagát. A BTM főigazgatója a három fő egységre tagolt könyv első, az épületet bemutató részét elemezte. Mint mondta, ez is két részre oszlik: a palota építésének történetére, illetve az épület belső és külső bemutatására. Hozzátette: bár járt ösztöndíjasként, utóbb pedig több konferencia résztvevőjeként is a palotában, a könyv elolvasása után ismét szeretne visszatérni Rómába, hogy a megszerzett új tudás birtokában járja be a termeket.

Szörényi László irodalomtörténész is gyakran járt a Római Magyar Akadémia épületében, már nagyköveti megbízatása előtt is. Személyes élményeit, a szocializmusban leginkább lehallgató központként, a megbízható elvtársak lakásaként működő intézetben szerzett tapasztalatait mondta el, illetve kiemelte az akadémia háború előtti, a közvetlenül utána következő, illetve az 1956-os időszak eseményeit. Beszélt tudósok, hazánk leghíresebb költői, írói, festőművészei római tartózkodásáról, és arról, hogy nagykövettársai nem is titkoltan irigyelték őt, hogy Rómában a magyar államnak ilyen szép, híres és értékes ingatlan van a birtokában.

Erdő Péter bíboros, aki egykor maga is növendéke volt a Pápai Magyar Intézetnek, annak egyházban, egyháztörténelemben betöltött szerepéről tartott előadást. Mint mondta, nagy örömmel vette kézbe a most megjelent reprezentatív kötetet, amely felidézte benne az első alkalmat, amikor a Pápai Magyar Egyházi Intézetnek helyet adó második emeletre ment föl. Felérve azonnal azt az emléktáblát látta meg, amely arra emlékezteti a látogatót, hogy XIII. Leó a megválasztása előtti napokban itt szállt meg: a palota egyháztörténeti kapcsolatai tehát nem az intézet megalapításával kezdődtek el. A bíboros is megemlítette, hogy bárki, akinek megmutatja az épületet, csodálkozik azon, hogy a magyar állam és az egyház ilyen gyönyörű épület tulajdonosa lehet Rómában. Kiemelte, hogy az állam és az egyház együtt vett részt az intézmény megalapításában, hiszen 1927-ben a vallásalap pénzét is fölhasználták a palota megvásárlásakor, így kapott helyet benne a papi osztály. Az azóta eltelt időszakok hullámzó együttműködése, illetve a szocializmus idején, az 1964-es megegyezésig tartó ellenséges időszakban az állam ellenállása, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban pedig a kapcsolat pozitív alakulása e könyvben nyomon követhető, a kötet megjelenése pedig az együttműködés megvalósulásának tekinthető.

Erdő Péter bíboros az elődök bölcsességéről is beszélt. Mint mondta, a papi osztály tagjai más életritmusban éltek, mint a művész ösztöndíjasok. Ezért volt fontos, hogy 1940-re Serédi Jusztinián bíboros elérte, hogy a papi osztályt pápai egyházi intézménnyé nyilvánítsák. Később ez a döntés életfontosságúnak bizonyult. A II. világháború alatt és az utána következő esztendőkben a PMI immár az államtól függetlenül, önállóan működhetett. Az akadémia életében fontos volt az 1956-os forradalom időszaka, ám az 1948 és 1964 közötti bő másfél évtized sok szempontból még jelentősebbé vált. Ekkor az emigráns magyar papság vezette tovább az intézetet, miközben a kommunista magyar állam működtette a palota többi részét. Ez gyakorlati nehézségeket okozott. Kikapcsolták az áramot a második emeleten, elzárták a vizet, külön ajtót kellett nyitni a papok részére, mert máshol nem engedték be őket. Ennek 1964-ben a Szentszék és a magyar állam közötti megállapodás vetett véget. Az egyház ismét küldhetett Magyarországról papokat Rómába, a püspöki kar irányította ismét az intézményt, közben az emigráns magyarság létrehozta a Szent István Házat, így bár sok szenvedés árán, de egy újabb magyar intézmény működött Rómában.

Ettől kezdve  ismét érkeztek ösztöndíjas papok Magyarországról a Pápai Magyar Intézetbe. Minden említett nehézség ellenére, ha végigtekintjük a listát, hogy kik tanultak az intézetben, és mennyi mindent tudott tenni a magyar és a világegyház a tudomány és a lelkipásztori munka javára, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az intézmény áldás volt a magyar egyház számára – folytatta Erdő Péter. 1989 újabb, minőségi változást hozott a Pápai Magyar Intézet életében. Az is igaz, hogy különleges helyzet állt elő: a PMI már nem annyira kiváltságos hely, mint hajdanában. Ma más helyekre is szabadon mehetnek tanulni papjaink, ezért néha létszámhiánnyal küzd az intézet. Komoly erőfeszítésébe kerül a püspöki karnak, hogy megfelelő embereket válasszon ki növendéknek – hangsúlyozta a bíboros.


Erdő Péter bíboros a könyvet méltatva két fotóra hívta fel a jelenlévők figyelmét. Az egyiken az 1928/29-es, a másikon a 2015/16-os évfolyam tagjai láthatók. A két felvétel ugyanazon a helyszínen készült, az utóbbin az elődök testtartását is utánozzák a szereplők. Mindkét fényképen kilenc növendék és rektoruk látható. Erdő Péter ezt üzenetnek is tekinti: a ’28/29-es évfolyam növendékei közül sokan a magyar egyház vagy a kulturális élet kiemelkedő személyiségei lettek. Mint mondta: reméli, a mostani fénykép szereplői közül is többen lesznek, akik ugyancsak maradandó, pozitív emléket hagynak maguk után.

A könyvbemutatón részt vett Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius mellett a PMI egykori rektora, Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök, illetve az intézet számos volt növendéke. Sokan eljöttek az akadémia egykori ösztöndíjasai közül, valamint korábban ott dolgozók, vendégek, Rómát és a magyar kultúrát szerető olaszok is. Sokaknak csak a terem előterében, a kivetítő előtt jutott hely.

Az est moderátora, Soóky Andrea, a kötetet megjelentető Balassi Kiadó igazgatója bejelentette, hogy január elején a könyvet olasz és angol nyelven is kiadják.

Fotó: Lambert Attila

Forrás: Bókay László/Magyar Kurír

A magyar szentek és boldogok ünnepe a római Pápai Magyar Intézetben

1999 óta hagyomány, hogy november 13-át, a magyar szentek és boldogok ünnepét saját ünnepeként üli meg a Pápai Magyar Intézet, mivel mind az alapítás napja (Kármelhegyi Boldogasszony) mind a kápolna búcsúja (Szent Kereszt felmagasztalása) a nyári tanítási szünetre esik. Az ünnepet Németh László prelátus, az intézmény akkori rektora vezette be. Köszöntőjében a rektor idézte Ferenc pápa levelét, amelyet még áprilisban intézett az intézmény protektor bíborosához, Erdő Péter prímáshoz a Pápai Magyar Intézet pápai alapításának hetvenötödik évfordulója alkalmából. A Szentatya, a magyar szentekre és boldogokra utalva így fogalmazott üzenetében: „a Boldogságos Szűz Mária, a Magyarok Nagyasszonya, Szent István első magyar király és a többi magyar szentek és boldogok hathatós közbenjárását kérve esdeklő imáinkkal kísérjük a Pápai Magyar Egyházi Intézet minden hajdani, jelenlegi és jövendő növendékét, jótevőjét, valamint a hozzá tartozó személyeket”. A díszebéden, amelyre ezúttal november 14-én került sor, részt vettek a szentszéki hivatalok, a pápai egyetemek, a társkollégiumok és a magyar intézmények képviselői, többek között Paul Richard Gallagher érsek, a Szentszéki Államtitkárság államközi kapcsolatokért felelős titkára (más szavakkal a Szentszék külügyminisztere), Jorge Carlos Patrón Wong érsek, a Klérus Kongregáció szemináriumokért (és papi kollégiumokért) felelős titkára, Angelo Acerbi érsek, hazánk rendszerváltást követő első apostoli nunciusa, Habsburg-Lotharingiai Eduard főherceg, Magyarország szentszéki nagykövete, aki első beosztottjával, Érszegi Márk Auréllal érkezett, valamint Bernard Ardura premontrei, a Történettudományok Pápai Bizottságának elnöke is.

(PMI)

Forrás

Az albanói hegyekben kirándultak a Pápai Magyar Intézet növendékei

A Pápai Magyar Intézetben tanulók november 6-án Somorjai Ádám vezetésével a Rómától délre fekvő, kulturális és természetei kincsekben gazdag albanói hegyekben jártak.

A kirándulás résztvevői beszámolójából kiderül, a vidék szorosan összekapcsolódott a pápaság történetével az évszázadok során. A vulkanikus eredetű Albanói-tó mellett fekvő Castel Gandolfo a Castelli Romani (Római Kastélyok) településcsoport része, itt található a pápai nyári rezidencia, amelyet a közelmúltban nyitottak meg a nagyközönség előtt.

A kiránduló növendékek kiemelték, hogy Ariccia városa korábban a Chigi hercegi ház birtoka volt. A család tagja volt a római Szent Péter teret építtető VII. Sándor pápa is. Ferenc pápa a Római Kúria tagjaival minden évben ezen a településen vesz részt a nagyböjti lelkigyakorlaton. Grottaferrata ékessége pedig az 1004-ben alapított bizánci rítusú apátság, amely a keleti egyházszakadás után is megőrizte Rómával való közösségét.

Forrás és fotó: Pápai Magyar Intézet

Forrás: Magyar Kurír

A szentkapu téglája és a Pápai Magyar Intézet Rómában

Idén is megtartotta év végi hálaadó zarándoklatát és szentmiséjét Rómában a Pápai Magyar Intézet. Ezúttal a Santa Maria Maggiore-bazilikát keresték föl, amelynek 2000-es szentkapujából két téglát kaptak ajándékba.

Tóth Tamás pápai káplánnal  a Vatikáni Rádió által készült interjúban a Te Deumról, a Santa Maria Maggiore-bazilikához fűződő szép hagyományokról, illetve a Vatikáni Titkos Levéltárban történő kutatásairól beszélgettek.

Te Deum a Pápai Magyar Intézetben

Ebben az évben is, május 31-én megtartották év végi hálaadásukat Rómában a Pápai Magyar Intézet lakói. A hagyományoknak megfelelően egy nevezetes római templomba zarándokoltak el.

Ebben az esztendőben Melo Lajos domonkos atya, a római Santa Maria Maggiore bazilika magyar gyóntatója vezetésével a nevezetes pápai bazilikát tekintették meg. Az V. századi épület, amelyet azután a századok során jelentősen átalakítottak, bővítettek, a keresztény nyugat egyik legősibb Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma.

Apszismozaikjai a XIII. század végén készületek el, nem sokkal az 1300-ra meghirdetett első szentév megnyitása előtt.

A baldachin az 1750-es szentévre készült el. Mivel a templom a négy pápai bazilika egyike, ezért a Szent Péter és a Falakon kívüli Szent Pál bazilikák, valamint a lateráni Keresztelő Szent János székesegyház mellett a Santa Maria Maggiore-templom is rendelkezik olyan szentkapuval, amelyet minden szentév elején ünnepélyesen megnyitnak, majd a jubileumi esztendő bezárását követően újra befalaznak. A kaput legutóbb a 2000-es Nagy Jubileum végén zárták be. Ferenc pápa 2016. január 1-én nyitotta ki újra ünnepélyesen. A templomhoz egy gazdag kincstár is tartozik. Az épület alatt található ókori romok az apostolfejedelmek-korabeli római hétköznapok emlékeit őrizték meg az utókornak.

A pápai bazilika tőszomszédságában található a szintén V. századi Szent Praxedis-bazilika. Az itt bemutatott hálaadó szentmise főcelebránsa Szentmártoni Mihály jezsuita volt, az intézetet felügyelő Vigiliancia Bizottság elnöke, aki homíliájában a hálaadás fontosságára hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy sosem csak a kapott ajándékra, de még inkább az ajándékozó személyére kell fókuszálni hálaadásunk során, végső soron pedig minden ajándék forrására, Istenre. A szentmisén jelen voltak még Melo Lajos domonkos és Kovács Gergely pápai káplán, a Vigiliancia Bizottság tagjai, valamint az Intézetben élő magyar alkalmazottak.

 

Ebben az akadémiai évben a Pápai Magyar Intézetnek kilenc ösztöndíjasa volt: Aradi László (Veszprémi Főegyházmegye) liturgikus teológiát, Bárdos Krisztián (Eger) kateketikát, Eiben Tamás (Debrecen-Nyíregyháza) dogmatikát, Hodász András újmisés (Esztergom-Budapest) történeti teológiát, Kaposi Gábor (Győri Egyházmegye) patrisztikus teológiát, Lábár Tamás (Pécsi Egyházmegye) egyháztörténelmet, Nagy Krisztián (Eger) fundamentális teológiát, Szakács Tibor (Kalocsa-Kecskemét) biblikumot és Urbán Evariszt (Hajdúdorog) keleti teológiát tanultak.

A legtöbbek közülük idén befejezik tanulmányaikat és visszatérnek egyházmegyéjük szolgálatára, hogy ott kamatoztathassák a Rómában szerzett tapasztalataikat.

Forrás

Tégla a szentkapuból: interjú Tóth Tamással, a Pápai Magyar Intézet rektorával az idei Te Deumról

Idén is megtartotta év végi hálaadó zarándoklatát és szentmiséjét Rómában a Pápai Magyar Intézet. Ezúttal a Santa Maria Maggiore-bazilikát keresték föl, amelynek 2000-es szentkapujából két téglát kaptak ajándékba. Tóth Tamás pápai káplánnal készült interjúnkban a Te Deumról, a Santa Maria Maggiore-bazilikához fűződő szép hagyományokról, illetve a Vatikáni Titkos Levéltárban történő kutatásairól beszélgettünk.

Te Deum a Pápai Magyar Intézetben

Ebben az évben is, május 31-én megtartották év végi hálaadásukat Rómában a Pápai Magyar Intézet lakói. A hagyományoknak megfelelően egy nevezetes római templomba zarándokoltak el.

Ebben az esztendőben Melo Lajos domonkos atya, a római Santa Maria Maggiore bazilika magyar gyóntatója vezetésével a nevezetes pápai bazilikát tekintették meg. Az V. századi épület, amelyet azután a századok során jelentősen átalakítottak, bővítettek, a keresztény nyugat egyik legősibb Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma. Apszismozaikjai a XIII. század végén készületek el, nem sokkal az 1300-ra meghirdetett első szentév megnyitása előtt. A baldachin az 1750-es szentévre készült el. Mivel a templom a négy pápai bazilika egyike, ezért a Szent Péter és a Falakon kívüli Szent Pál bazilikák, valamint a lateráni Keresztelő Szent János székesegyház mellett a Santa Maria Maggiore-templom is rendelkezik olyan szentkapuval, amelyet minden szentév elején ünnepélyesen megnyitnak, majd a jubileumi esztendő bezárását követően újra befalaznak. A kaput legutóbb a 2000-es Nagy Jubileum végén zárták be. Ferenc pápa 2016. január 1-én nyitotta ki újra ünnepélyesen. A templomhoz egy gazdag kincstár is tartozik. Az épület alatt található ókori romok az apostolfejedelmek-korabeli római hétköznapok emlékeit őrizték meg az utókornak.

A pápai bazilika tőszomszédságában található a szintén V. századi Szent Praxedis-bazilika. Az itt bemutatott hálaadó szentmise főcelebránsa Szentmártoni Mihály jezsuita volt, az intézetet felügyelő Vigiliancia Bizottság elnöke, aki homíliájában a hálaadás fontosságára hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy sosem csak a kapott ajándékra, de még inkább az ajándékozó személyére kell fókuszálni hálaadásunk során, végső soron pedig minden ajándék forrására, Istenre. A szentmisén jelen voltak még Melo Lajos domonkos és Kovács Gergely pápai káplán, a Vigiliancia Bizottság tagjai, valamint az Intézetben élő magyar alkalmazottak.

Ebben az akadémiai évben a Pápai Magyar Intézetnek kilenc ösztöndíjasa volt: Aradi László (Veszprémi Főegyházmegye) liturgikus teológiát, Bárdos Krisztián (Eger) kateketikát, Eiben Tamás (Debrecen-Nyíregyháza) dogmatikát, Hodász András újmisés (Esztergom-Budapest) történeti teológiát, Kaposi Gábor (Győri Egyházmegye) patrisztikus teológiát, Lábár Tamás (Pécsi Egyházmegye) egyháztörténelmet, Nagy Krisztián (Eger) fundamentális teológiát, Szakács Tibor (Kalocsa-Kecskemét) biblikumot és Urbán Evariszt (Hajdúdorog) keleti teológiát tanultak. A legtöbbek közülük idén befejezik tanulmányaikat és visszatérnek egyházmegyéjük szolgálatára, hogy ott kamatoztathassák a Rómában szerzett tapasztalataikat.

Forrás: PMI

(gá)2016

Forrás

Hálaadó zarándoklatot tartott a Pápai Magyar Intézet

Idén ismét május 31-én tartották év végi hálaadásukat Rómában a Pápai Magyar Intézet (PMI) lakói. A hagyományoknak megfelelően egy nevezetes római templomba zarándokoltak el, ezúttal a Santa Maria Maggiore-bazilikába – tájékoztatott Tóth Tamás rektor.

A bazilikát annak magyar gyóntatója, Melo Lajos domonkos szerzetes vezetésével tekintették meg a PMI zarándokai.

Az 5. századi épület, melyet a későbbi századok során jelentősen átalakítottak, bővítettek, a keresztény nyugat egyik legősibb, Szűz Mária tiszteletére szentelt temploma. Apszismozaikjai a 13. század végén készültek el, nem sokkal az 1300-ra meghirdetett első szentév megnyitása előtt. A baldachin az 1750-es szentévre készült el.

Mivel a templom a négy pápai bazilika egyike, ezért a Szent Péter- és a Falakon kívüli Szent Pál-bazilika, valamint a Lateráni Keresztelő Szent János-főszékesegyház mellett a Santa Maria Maggiore is rendelkezik olyan szent kapuval, amelyet minden szentév elején ünnepélyesen megnyitnak, majd a jubileumi esztendő bezárását követően újra befalaznak. A kaput legutóbb a 2000-es nagy jubileum végén zárták be, majd Ferenc pápa 2016. január 1-jén nyitotta meg újra ünnepélyesen.

A templomhoz gazdag kincstár is tartozik. Az épület alatt található ókori romok az apostolfejedelmek kora hétköznapjainak emlékeit őrizték meg az utókornak.

A pápai bazilika tőszomszédságában található a szintén 5. századi Szent Praxedis-bazilika. Az itt bemutatott hálaadó szentmise főcelebránsa Szentmártoni Mihály jezsuita volt, az intézetet felügyelő Vigiliancia Bizottság elnöke, aki homíliájában a hálaadás fontosságára hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy sosem csak a kapott ajándékra, hanem sokkal inkább az ajándékozó személyére kell fókuszálni hálaadásunk során, végső soron pedig minden ajándék forrására, Istenre. A szentmisén jelen voltak Melo Lajos domonkos és Kovács Gergely pápai káplán, a Vigiliancia Bizottság tagjai, valamint az intézetben élő magyar alkalmazottak.

Ebben az akadémiai évben a Pápai Magyar Intézetnek kilenc ösztöndíjasa volt: Aradi László (Veszprémi Főegyházmegye) liturgikus teológiát, Bárdos Krisztián (Egri Főegyházmegye) kateketikát, Eiben Tamás (Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye) dogmatikát, Hodász András újmisés (Esztergom-Budapesti Főegyházmegye) történeti teológiát, Kaposi Gábor (Győri Egyházmegye) patrisztikus teológiát, Lábár Tamás (Pécsi Egyházmegye) egyháztörténelmet, Nagy Krisztián (Egri Főegyházmegye) fundamentális teológiát, Szakács Tibor (Kalocsa-Kecskeméti Főegyházmegye) biblikumot és Urbán Evariszt (Hajdúdorogi Főegyházmegye) keleti teológiát tanultak.

Többségük idén befejezi tanulmányait és visszatér egyházmegyéje szolgálatába, hogy ott kamatoztathassa Rómában szerzett tapasztalatait.

Forrás és fotó: PMI

Forrás: Magyar Kurír